Figyelem! A fordítás ön, és közszorgalomból készül! Minden jog a szerzôé, és a fordítóé!
[A szögletes zárójeles betoldások a fordítóé!]
A kiemelések pedig a bloggeré!:)
Roger Walsh M.D., Ph.D.
Frances Vaughan M.D.
Paths Beyond Ego. The Transpersonal Vision.
AZ EMBER TRANSZPERSZONÁLIS DIMENZIÓI
MENNESKETS TRANSPERSONLIGE DIMENSIONER
A dán fordítás Sven Damsholt munkája
A dán kiadó a Sankt Ansgars, VISDOMSBØERNE (A bölcsesség könyvei)
A SZEMÉLYEN IS TÚL
Elôszó
Tanúi vagyunk két ontológia [a szubjektumtól és tevékenységétôl független létrôl szóló tanítás] emberi lélekért folyó küzdelmének. Az egyik szerint a fizikai világ a végsô, hogy ne mondjuk az egyetlen valóság, és az élô szervezetek mûködése, beleértve a sajátunkét is, a lehetséges azonosítható szervezetek mûködési keretei között értelmezendô. Ezen világfelfogás szerint a tudat az emberi agy funkciója, és legtávolabbi határai, valamint legnagyobb mélysége, teoretikusan nézve megérthetô az idegrendszert, és a pszichodinamikát vizsgáló tudomány leírásai alapján. Ezen felfogás szerint, James Carse szavaival, az élet véges jelenség-esemény.
A transzperszonális [személyen túli] nézôpont szerint a fizikai világ minden törvényével csak egy a meghatározhatatlanul sokszámú lehetséges valóságok közül, amelyek karakterét csak most kezdjük felfogni, amint a tudatunk megérett erre. Ezen nézôpontból a tudat áthatja az összes lehetséges valóságot, és alapvetô oka a létezés teremtô principiumának [ôsokának] - ezen belül a fizikai világ energia-anyagának is. Mostanáig a nyugati filozófiát és tudományt, ezen belül a pszichológiát is, az elsô felfogás uralta. A transzperszonális felfogás megnyitja elménket, szívünket és szellemünket a másik értelmezés elôtt. E szerint az élet végtelen jelenség-esemény.
Jes Bertelsen: A tudat fényfolyama címû könyvébôl
'Mindentudó' Longchempa mintegy 100 központi fogalmának intuitív mûvészi összesítése belsô viszonyaikkal és struktuális architektúrájukkal
Mindkét felfogásnak, a materialistának, és a transzperszonálisnak is megvan a maga episztemológiája (a mód, amin tudáshoz jut az ember) és mindkettônek megvan a saját jelentôsége az ember jóléte és földi sorsa szempontjából. A materialista univerzumban a világot elkülönülten szemléljük az érzékszerveinken, és vizsgálati eszközeinken, gépeinken keresztül, amikkel ki tudjuk tágítani a mûködésünk határait, és analizálhatjuk a megfigyeléseinket, amit az empírikus vizsgálatok lehetôvé tesznek. Dicsekszünk az ezen vizsgálatok által lehetôvé tett adatok tényszerûségével, míg gyanúsnak találunk minden szubjektivitást, netán érzelmeket, mert úgy véljük ezek eltorzítják az igazságot. Ezen keretek között a hétköznapi tudat információira hagyatkozunk magunkat és a környezetünket illetôen, és általában minden ettôl különbözô tudatállapotot túl egzotikusnak, netán betegesnek, vagy csupán szórakoztatónak tartunk.
A transzperszonális univerzumban, avagy univerzumokban próbáljuk a világokat közelrôl megismerni, miután éppúgy hagyatkozunk az érzelmeinkre, és elmélyedéseinkre [kontempláció], mint a megfigyeléseinkre és értelmünkre, amikor felvilágosítást keresünk egy sor lehetséges valóságról. Ebben az univerzumban a személyt adottnak vesszük, és függünk a közvetlen tapasztalatoktól, intuíciótól, és elképzelésektôl miközben felfedezzük a belsô és külsö világokat. Egy tarnszperszonális episztemológia elismeri a hétköznapi tudatállapot szükségességét, amikor a fizikai világot kell leírnia, de a különleges tudatállapotokat erôteljes eszközökként fogja fel, amelyek segítségével a Newtoni/Einsteini univerzum négy dimenzióján túl tud érni.
A materiális világfelfogás következményeit túlságosan is jól ismerjük. Ha az ember beszûkíti a valóságot, és személyes kívánságainak terepét a fizikai világba, miközben kizárja a szellemi világ erôirôl való tudást, kirabolja a Földet, és tönkreteszi egyik a másikát egyre rafináltabban pusztító eszközeivel, hogy hatalomhoz, uralomhoz jusson az anyagi kielégültség utáni hajszában. Ha ez a világfelfogás tovább folytathatja pusztító tágulását, a Föld ökológiai rendszerei összeomlanak, és a ma ismert ember ki fog pusztulni. E paradigma [minta?] szerint a piszhológia gyógyító ereje olyan terápiás modellre korlátozódik, amely szerint egy valaki kezeli egy másik valamely betegségét, vagy gondját, és akik meghatározó világa néhány viszonylatra szûkült.
A transzperszonális felfogás lehetôséget nyit egy más jövôre az emberiség, és minden élôlény számára. Magunk, és mindazon világok, amelyekben részünk van mélyebb megismerésével a transzperszonális pszichológia képessé tesz bennünket annak felfedezésére, hogy senki nem szigetelheti el magát az élettôl, és annak belátására, hogy a létezés óriási láncolatának része vagyunk. Ezen csírázó éberség központi eleme a hagyományos módszerek újra felfedezése, hogy magasabb tudatállapotokat ismerhessünk meg , a meditáció, yoga, sámán utazások, valamint bizonyos pszichodelikus [érzékelést, érzelmet és gondolkodást megváltoztató] növényfajták megfontolt használatával. Újabb önvizsgálati módszerek, mint például Grof holotropikus [az egész felé forduló] légzôgyakorlata, avagy a hipnózis módosított formái nagyon sok embert tehetnek képessé arra, hogy átéljenek egyébként tudattalan területeket, misztikus, szellemi világokat ismerjenek meg, amiktôl általában el vagyunk zárva. A transzperszonális pszichológia igazi terápikus erôvel bír. Kiváltképpen a gyógyításra, transzformációra, a személy kibontakozására, és a szellem világára koncentrál.
Rilke írta, hogy a szellemi világot felfogó érzékszerveink elsorvadtak. A transzperszonális dimenzió, amelynek úttörô kutatói ezen könyv írói, megmutatja miképpen lehet ezeket az érzékeket újra felébreszteni, és a létezés olyan állapotait megnyitni, amiknek talán soha nem voltunk tudatában. Ha és amikor ez megtörténik talán újra felfedezhetjük a szakrálist magunkban és a természetben. Akkor elképzelhetetlen lenne, hogy beszennyezzük a teremtés földi fészkét, amit olyan kivételesen mindannyian kölcsönbe kaptunk egy rövid idôre. Merthogy, amint kikutatjuk az univerzum különbözô dimenzióinak gazdag sokaságát a végtelen lehetôségek birodalmában, úgy kapunk erôre egy folyton kibomló tudatosság által, hogy egyidejûleg harmonikus kapcsolatban éljünk embertársainkkal, és a többi élôlénnyel.
John E. Mack, M.D.
Bevezetés
Amikor az 1970-es évek végefelé elkezdtük e könyv elôkészítését az elsôdleges célunk az volt, hogy az elsô áttekintést nyújtsuk olvasóinknak a transzperszonális pszichológia új, izgamas területérôl. A kihívások egyike az volt, hogy egyáltalán találunk e elég áttekintô cikket. Ami ezt illeti a kilencvenes évek, és a kezdôdô huszonegyedik századra a kihívás másképpen alakult, könnyebb is lett, meg nehezebb is. Könnyebb, mert a transzperszonális terület drámaian kibontakozott, és rengeteg a jó írás, folyóirat; de nehezebb is, mert igen nehéz volt választani közülök.
Gyorsan kiviláglott, hogy a transzperszonális kutatás messze túlterjedt a pszichológia alapvetésén: megszületett a transzperszonális pscichiátria, antropológia, szociológia, gazdaságtan, mindevvel pedig létrejött egy szakmaközi transzperszonális mozgalom. Az is világos lett, hogy ha tükrözni akarjuk e drámai növekedést, akkor ennek a könyvnek több folytatása is kell legyen.
Amint dolgozni kezdtünk rajta sok mindent akaratunk. Mindenekelôtt el akartunk látni egy könnyen érthetô bevezetôvel. A transzperszonális tanulmányok hihetetlenül sok ember érdeklôdésére tarthatnak számot, a gyógyászatban dolgozókon, orvosokon, kutatókon és laboránsokon túl a szociális tudományok mûvelôin keresztül a filozófusokig, teológusokig, és minden szellemi gyakorlatot folytató emberig. Ezért kívántunk egy világos bevezetést egy olyan területre, ami csak minimális speciális, szakmai tudást igényel, és érthetô a legkülönbözôbb háttérrel rendelkezô olvasó számára.
Megpróbáltunk olyan érthetô áttekintést nyújtani amennyire csak lehetôségünk volt rá. Ezért igyekeztünk minden transzperszonális területrôl elsôrendû cikkeket hozni. Azért, hogy a lehetô legtöbb területrôl a legtöbb cikket hozhassuk muszáj volt megszerkeszteni, és összevonni ôket. Azon olvasó, aki el akar mélyedni valamely téma részleteiben megtalálhatja az eredeti cikket, valamint az irodalomlistán ajánlott könyveket.
Igazán reméljük, hogy izgalmassá tudtuk tenni az olvasó számára a munkánkat. Ezért kerestünk olyan cikkeket is, amik régebbi kutatásokra épülnek, viszont rámutatnak az akkor újonnan felbukkanó lenyûgözô lehetôségekre.
A bevezetôn, és áttekintésen túl a terület integrálásat is elô kívántuk segíteni. Ezért válogattunk széles spektrumú integráló cikkeket, amelyek rámutatnak a kapcsolódásokra, és megkíséreltünk olyan bevezetôket írni, amik rávilágítanak a témák összefonódásaira, amennyire ez csak lehetséges volt. Ez a kísérlet különösen fontos egy ilyen területen, ahol hihetetlen sok diszciplináris út fut össze, és ahol be lehet mutatni minden együvétartozását, és egymástól függését.
Introdukció
Döbbenetesen találékony teremtések vagyunk. Felkerestük a Holdat, atomot hasítottunk, elolvastuk a genetikus kódrendszerünket, és megvizsgáltuk univerzumunk keletkezését. A modern civilizáció tényleg olyan, mint a határtalan emberi intellektust ünneplô monument.
Igen, de miközben körül vagyunk véve technikai zsenialitásunk bizonyítékaival, egyre növekszik aggodalmunk, hogy a másik oldalon komolyan alábecsültük magunkat. Részint azért mert a technikai gyôzelmeink elvakítottak, és úgy megzavartak, hogy hátat fordítottunk bensô világunknak, kívül kerestünk választ olyasmire, amire csak bévül található, megtagadtuk a személyest és szentségest, keresztül néztünk az elme látens képességein, megmérgeztük a bolygónkat, és most olyan kollektív taranszállapotban leledzünk - összegubancolódott és torz elmeállapotban, amit még csak nem is észlelünk, mert részünkké lett, és ezt fogjuk fel "normálisként".
Kigvizsgálatlanul lappangva ugyan, de a psziche mélyén kreatív erôk találhatóak, olyan tudatállapotok, és fejlôdési lépcsôk, amikrôl a legkevesebben álmodnak csak.
A pszichológia kifejlôdése
A nyugati pszichológia két teljesen különbözô forrásból eredeztethetô: laboratóriumi vizsgálatok és tudományos kísérletek az egyik oldalon, kórházi, és klinikai gyakorlat a másik oldalon. A gyakorlók erôfeszítése, hogy a pszichológiát legitimálják, mint érvényes tudományt elsôsorban fizikai kísérletekre irányult, miután a kutatás a mérhetô viselkedésre koncentrált, és kikerülték a bensô világ tapasztalatait, mert azokat nem lehet közvetlenül vizsgálni. A kísérleti pszichológiát a behavioralizmus ['külsô' viselkedéstan?] uralta.
A klinikai pszichológia, és pszichiátria létrejöttét a betegségek kezelésére irányuló igény is támogatta. Miután nagyon sok szenvedés oka a tudatalatti erôk mûve, ezért a klinikai munka a személyre, és tuadalattijára koncentrált. A klinikai pszichológiát, és pszichiátriát a pszichoanalízis dominálta. Ilymódon alapozta meg a behaviorizmus, és a pszichoanalízis azt a klinikai és kísérleti pszichológiát, ami a huszadik század elsô felét uralta, az elsô és második nyugati pszichológia fedônéven.
De a hatvanas években fozódott az aggodalom, mert ezen gondolati iskolák mûködése nyomán beszûkült és eltorzult sok minden. Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy nem képesek az összes emberi tapasztalatot feldolgozni. A pszichopatológiára fókuszáltak, vagy szimpla laboratóriumban kontrollált kísérletek eredményeit általánosítva kezelték a napi élet hallatlan öszetettségét, keresztül nézve az emberi tapasztalatok olyan területén, mint például a tudat, és a szokatlan pszichológiai jóllét különbözô állapotai.
Ehhez jön, hogy [ez a felfogás] betegségként diagnosztizál jelentôs transzperszonális élményeket. Freud például az ilyesmit infantilis tehetetlenkedésként magyarázta, míg más pszichoanalitikusok elhessegették ôket, mint "visszaesést az anyamellre", avagy "nárcisztikus neurózisok"-ként kezelték. Amint Jacob Needlemen filozófus fogalmazta: "A freudizmus intézményesítette az emberi lehetôségek lekezelését-beszûkítését."1
Ezen aggasztó tünetekre válaszul jött létre a humán pszichológia. Abraham Maslow, mind a humán, mind a transzperszonális pszichológia atyja mondta: "Ez a felfogás semmilyen módon nem tagadja a szokásos freudista képletet, hanem hozzátesz, és kiegészíti ezt. Egészen leegyszerûsítve ez olyan, hogy Freud rámutat a psziché beteg felére, mi pedig kiegészítjük a képet a másik felével. Talán ez az egész-ség-pszichológia nagyobb lehetôséget ad arra, hogy jobban kontrolláljuk az életünket, és jobb emberekké tegyen bennünket."2
A humán pszichológusok inkább az emberi tapasztalatokat tanulmányozták, és azt, mi is a központi kérdés az életben, és a jóllétben, mintsem a laboratóriumokban könnyen elérhetô eredményeket. Egy különös felfedezést tettek, ami nagyon jelentôsnek bizonyult, és végülis megszülte a tarnszperszonális pszichológiát. Pszichésen különösen egészséges emberekben megtalálható egy hajlam a csúcsélményekre (peak experiens), rövid, de nagyon intenzív, üdvözült, jelentésteli, és jótékony tapasztalatokra, kitágult identitással, az univerzummal egységben lenni. A történelem sok ilyen esetrôl beszámol, misztikus, szellemi, és egységtapasztalatként leírva, avagy Keleten szatorinak, és szamadhinak nevezve.
Végülis a kutatók felfedezték, hogy a különféle keleti tradíciók egész sor csúcsélményt írnak le, és azt is állítják megvannak a módszereik ezek elérésére. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy ezen csúcsélményeket nagyon nagyra értékelték a történelem során, és ezek elérése a keleti módszerek célja, mégis alulértékeltek, - sôt betegesnek tartottak - a modern nyugati világban. A transzperszonális pszichológia nagy részben ezen élmények kutatására jött létre.
Természetesen a humán és transzperszonális tanulmányok nem egy kultúrálisan légüres térben folytak. Inkább tükrözték, és nagy vonalakban alakították a hatvanas évek drámai eseményeit. Ez magában foglalta a materialista álommal szemben szkeptikus erôs emberi mozgalmak születését, ami sokakat arra bírt, hogy inkább magukban keressenek tartós elégedettséget, mintsem a csábító, de ígéreteit betartani nem képes külsô sikerben.
A pszichodelikus szerek használata is erôsen felfutott, ami széles körben lehetôvé tette olyan intenzív tapasztalatok átélését, amik soha nem voltak ismertek, és a társadalom nem volt felvértezve ezek asszimilációjára. A történelem során elôször élt át a kultúrélet sok szereplôje alternatív tudatállapotokat. Némely közülük tisztán láthatóan szenvedésteli, és problematikus volt. Míg más, transzcendentális állapotok felkínáltak olyan nem gyanús, széles választékú tudati plasztikusságot, ami a szokásos tudatállapot behatároltságánál és torzításainál sokkal kívánatosabbnak mutatkozott.
Ugyanezen idôben bizonyos ázsiai meditációs iskolák bevezettek a módszereikbe, hogy miképpen lehet hasonló állapotokat, és belátást elérni szerek használata nélkül. Hirtelen olyan tapasztalatok, amiket a nyugatiak évszázadokon keresztül bolondnak és betegesnek tartottak elfogadottá és értékessé vált egy jelentôs kisebbség számára. Azóta a nyugati kultúra többé soha nem lett a régi.
A sokszálú társadalmi reakció magába foglalta az ázsiai kultúrák, és hagyományaik, és olyan különbözô szellemi prakszisok, mint a yoga, sámánizmus, és a keresztény kontempláció iránti érdeklôdést. A konvencionális értékekkel kapcsolatos elégedetlenség alternatív életfelfogásokat nyitott, úgymint az egyszerû életvitel választása, a környezet iránti érzékenység, amik az új látásmódok támogatására virágzottak fel. Az egyetemeken olyan új tanszékek alakultak, amik a meditációt, biofeedback [az autonóm folyamatok befolyásolása] technikákat, pszichodelikus anyagokat, és tudatállapotokat tanulmányozták. A tegnap kultúrális furcsaságai a mai fôsodor kutatásaivá lettek. A transzperszonális pszichologusok mindezen új felfedezést egy új tudományba próbálták integrálni, úgyhogy gyorsan követték ôket a pszichiátria, antropológia, szociológia, és ökológia kutatói is.
Definíció és leírás
Mi is hát a transzperszonális?
A transzperszonális tapasztalatok olyan élményként definiálhatóak, mint amelyek során az identitásérzet, avagy az 'én' érzete túl (transz) terjed a személyesen, hogy magába foglalja az emberlét, élet, psziché, komosz nézôpontjait is.
A transzperszonális tudományok a transzperszonális tapasztalatokat és az ehhez hasonló jelenségeket tanulmányozzák. A kutatók a saját speciális tudásuk szerint próbálják vizsgálataikat úgy kivitelezni, hogy ez magába foglalja a transzperszonális jelenségeket is.3
A transzperszonális pszichológia a transzperszonális tapasztalatokat és ezek változatait vizsgálja pszichológiai szempontból. Ezek a változatok magukba foglalják ezen élmények okainak és következményeinek vizsgálatát csakúgy, mint annak vizsgálatát, hogy ezek a pszichológiai irányzatokat, filozófiákat, mûvészeti ágakat, kultúrákat, életstílusokat, vallásokat, reakciókat miként befolyásolják, vagy mi módon próbálják bevezetni, kifejezni, alkalmazni, vagy megérteni ôket.
A transzperszonális pszichiátria azon területe a pszichiátriának, ami a transzperszonális tapasztalatokra és jelenségekre összpontosít. Ugyanígy a transzperszonális pszichológiára is, különös érdeklôdéssel figyelve a klinikai, és biogyógyszer lehetôségeket.
A transzperszonális antropológia egy szakmaközi együttmûködés a transzperszonális jelenségek és a tudat, valamint a kultúra összefüggései vizsgálatára.
A transzperszonális szociológia a szociális dimenziókban figyeli a transzperszonális jelenségek hatásait.
A transzperszonális ökológia a környezeti következményeket és a transzperszonális jelenségek alkalmazhatóságát vizsgálja.
A transzperszonális mozgalom az a szakmaközi összefogás, ami befogadja és alkalmazza a transzperszonális diszciplinákat.
Ezen definíciók leírják, hogy a transzperszonális tanulmányok mire koncentrálnak, és mi a céljuk. Amúgy azt is világossá kell tenni, hogy mit nem tesznek ezek az irányzatok. Nem zárják ki a személyest, nem korlátozódnak az identitás kitágulásának vizsgálatára, nem kötôdnek valamely sajátos filozófiához, vagy világfelfogáshoz, és nem ragaszkodnak valamely határozott módszerhez.
A transzperszonális tudományágak sem nem zárják ki, vagy érvénytelenítik a személy-területet. Sokkal inkább tágabb összefüggések közé helyezik a személyt és ügyeit, ahol mind a személynek, mind a transzperszonális tapasztalatoknak helyük van. A valóságban a transzperszonális fogalomnak egyik jelentése, hogy a transzcendens a személyen keresztül (transz) fejezôdik ki.
Ugyanígy nem korlátozzák a definíciók az identitás felfogás irányát, vagy kiterjedését. Némely ökológus az identitás horizontális kiterjedésére helyezi a hangsúlyt, aminek magába kell foglalnia az egész Földet, és a földi élet minden formáját, míg tagadják a vertikális transzcendencia értékét, vagy érvényességét. A másik oldalon találhatóak a szellemi gyakorlók, akik számára a vertikális identitástágulás a központi feladvány, amely transzcendes képekkel, és új területek kitárulásával jár, míg megint mások számára mind a horizontális (transzcendens), mind a vertikális (immanens [benne rejlô?]) területek értékesek azonosulásra.
Ezen definíciók nem kötelezik a transzperszonális tudományágakat, avagy kutatóikat a transzcendens tapasztalatok valamely speciális felfogására. És kiváltképpen nem kötôdnek e tudományágak valami különleges ontológiához, metafizikához, és világfelfogáshoz, amint külön tanításhoz, filozófiához, valláshoz sem. Amikor az élményeken van a hangsúly, akkor a meghatározások számtalan értelmezési lehetôségre adnak alkalmat a megfejtésüket illetôen, amint betekintést tesznek lehetôvé az emberi természetbe csakúgy, mint a kozmoszéba. A transzperszonális élményeket réges régóta a legkülönbözôbb módokon magyarázták, és kétség nélkül ez így is folytatódik majd. A transzperszonalitás híve lehet vallásos, vagy vallástalan, hívô, vagy ateista. A transzperszonális tudományágakat az élményre koncentrálva definiálni azt jelenti, hogy ez egy sor különbözô képpen értékelô, és egymást kiegészítô szempontot tesz lehetôvé.
Végül pedig ezek a definíciók nem korlátozzák a transzperszonális élmények tanulmányozását, vagy a kutatásokat semmilyen módon. Minden érvényes episztemológia (kutatási módszer) elfogadott. A gyakorlatban a transzperszonalitás kutatói eklektikus szakmaközi hozzáállásra bíztatnak, ami lehetôvé teszi az úgynevezett "három szem" módszer, a szenzorikus [érzékelô], az introspektiv [befelé tekintô] racionális, és kontemplativ [meditativ] egyidejû kihasználását. Ez éles ellentében áll sok iskola felfogásával, ami határozottan egyetlen módszert ajánl, és/vagy függ valamely episztemológiától. Például a behaviorizmus az érzék-adatokra, és tudományokra koncentrál, az olyan introspektív iskolák, mit a pszichoanalízis a mentális megfigyelésre, míg a yoga megközelítések a kontemplációra tették a hangsúlyt.A mai napig egyedülállóak a transzperszonális tudományágak abban, hogy olyan válogatott episztemológiát alkalmaznak, ami megkísérli egybevonni a tudományt, filozófiát, introspekciót, kontemplációt, és olyan érthetô vizsgálttá integrálni ôket, ami illik az emberi tapasztalat, és természet számtalan dimenziójához.
A transzperszonális tudományágak arra törekszenek, hogy kivételesen széleskörûek, tudományköziek, és egybeolvasztóak legyenek. Vizsgálataik olyan magasabb fejlôdési lehetôségeket tartalmaznak, amiket Maslow "az emberi természet következô fejlôdési szakaszának" nevez. Ez a kutatás olyan tudásra épül, ami magában foglalja az idegrendszerrôl tudottakat, az értelmezés tudományát, antropológiát, filozófiát, az összehasonlító vallástudományt, és mind a nyugati, mind a keleti perspektívát. Különös érdeklôdésre tartanak számot a következô témák: a tudat, megváltozott tudatállapotok, mitológia, meditáció, yoga, miszticizmus, álomfejtés, pszichodelikus anyagok, értékrendek, etika, éberálom (amikor az ember tudja, hogy álmodik), a kapcsolatok, különleges képességek, pszichológiai jóllét, transzkonvencionális [a konvenciókon túli] fejlôdés, transzperszonális érzelmek, mint a szeretet, és együttérzés, az altruizmus motívációi, és ilyen szolgálat, valamint a transzperszonális betegségek, és ezek gyógyítása, terápiája.
A vallásokhoz való viszony
A fenti témák közül több átfedésbe kerül a vallásos tanulmányok területével. Kérdés, hogy milyen a transzperszonális kutatások viszonya a valláshoz. Természetesen nagyon sok múlik azon, hogyan is definiálja az ember a fogalmat. Ken Wilber szerint: "Amikor a vallásról beszélünk az egyik legnagyobb nehézség, hogy... egyáltalán nincs valami 'ez'. Véleményem szerint 'ennek' minimum tucatnyi különbözô, fontos, és nagyrészt kizárólagos jelentése van, és sajnos ritkán tisztán elválasztottak ezek a szakirodalomban."4
A legegyszerûbb definíció a vallásra talán az, hogy a szentséggel, illetve az ehhez való viszonnyal foglalkozik. Miután némely, de nem mind transzperszonális élmény a szentség átélése, és miután némely, de nem mind vallásos élmény transzperszonális, tisztán láthatóan van átfedés a vallásos és transzperszonális tapasztalatokat illetôen. A transzperszonális tudományok egyébként érdeklôdnek a nem vallásos élmények iránt is, amint kutatják az egyáltalán nem vallásos vonatkozású álomfejtést, pszichológiai irányzatokat, filozófiákat is. A transzperszonális pszichológia nem szócsöve semmilyen hitvallásnak, vagy dogmának, nem követel meg valamely különleges vallási igazságban való meggyôzôdést sem. Nyitott tudományos, filozófiai érdeklôdést kíván, és minden állítás kipróbálását, ellenôrzését, és úgy véli, a transzperszonális élményeket éppúgy lehet vallásos, vagy nem vallásos megközelítésben szemlélni, aszerint, hogy ki mint szeretné. A transzperszonális tudományágak, és a vallások tisztán láthatóan különbözô érdeklôdési területek némi átfedéssel, de jelentôs különbségekkel is. És noha közös érdeklôdési területeik vannak, a transzperszonális pszichológia és antropológia határozottan különbözik a vallásos pszichológiától, és antropológiától.
Különbözô tudatállapotok
Nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy a transzperszonális tudományágak szerint több különbözô tudatállapot létezik. Mint mindenütt a nyugati kultúrában a fôsodor tudományágai, a pszichológia és az antroplógia túlnyomórészt egyetlen tudatállapotról beszél. Ez annyit tesz, hogy egyetlen állapotra fókuszálnak, mégpedig a hétköznapi, ébrenléti tudatra, és sokkal kevésbé figyelnek, és fektetnek hangsúlyt más tudatállapotokra.
Evvel ellentétben a különbözô tudatállapotú kultúrák sokkal inkább odafigyelnek például az álom, és a kontempláció állapotaira, és világszemléletük jelentôs része innen származik. Jó példák erre a sámánikus kultúrák, a buddhista pszichológia, és a taoista filozófia.
Az olyan tradicionális tramszperszonális tanítások, mint a yoga, és a kontempláció, valamint az ezekkel rokon pszichológiai és fiozófiai irányzatok ezen más tudatállapotok elôhívására és megvilágítására jöttek létre. Napjaink transzperszonális tudományai megpróbálnak aktualizálni minél több tudatállapotot, hogy felébresszék az érdeklôdést irántuk, és hogy bevezethessék a transzperszonális tapasztalatokat, jelenségeket a modern világba, valamint, hogy kombinálhassák az ôsrégi kultúrközi bölcsességet a mai tudományokkal.
Miután itt többállapotú rendszerekrôl van szó, a transzperszonális tudományágaknak muszáj jelentôsen tágabbnak lenniük a konvencionális tudományoknál, mert az emberi tapasztalatok sokkal nagyobb területét foglalják magukban, és kezelik értékesként azokat. Ez a tágasság olyan széles, hogy számtalan különbözô gondolati iskola képes gazdagítani. De miután láthattuk, hogy minden iskola, vagy teória elônyben részesít valamely viselkedésmintát, és semmibe veszi, vagy gyanúval övezi a többit, a transzperszonális pszichológusok leginkább ezen iskolák integrációjában érdekeltek.
Ahelyett, hogy egy perspektíva kizárólagosságát részesítenék elônyben, a transzperszonális pszichológia azt javasolja, hogy a látszólag egymásnak ellentmondó iskolák úgy vezessék elô a különbözô perspektívájukat, dimenzióikat, és emberi tapasztalataikat, mint, amik részben kiegészítik egymást. A freudi pszichológia íly módon elfoglalt az ember-gyerek kifejlôdésének korai szakaszával, míg az egzisztenciális pszichológia az érett ember általános problémáival foglalkozik. A viselkedésterápia a környezetnek a viselkedésre gyakorolt erôsödô kontrolljának fontosságát kezeli, míg az értelmezô (kognitív?) terápiák megvilágítják a tudattalan gondolatok, és a hit-tanok hatalmát. Az ázsiai tanítások, mint a buddhizmus, a yoga, vagy a védikus pszichológiák a transzperszonális kibontakozás állomásainak, és a gyakorlás lehetséges módozatainak leírásával kiegészítik a nyugati megközelítési módot.
Noha a transzperszonális pszichológia olyan területeket is magába foglal, amik hiányoznak a nyugati fôsodor témái közül, de értékeli ezen iskolák nagyon sok eredményét. Nem igyekszik átvenni a helyüket, hanem éppen ellenkezôleg integrálni kívánja ôket a tágabb emberi lehetôségek feltérképezésében. Ez a transzperszonális alapállás.
Az a transzperszonális látásmód, amit itt vázolunk természetesen nem teljes és végleges. Kétségkívül ezt is követi majd egy még átfogóbb felfogás.
Bárcsak tisztában volnánk vele, hogy miként lesz minden egyes elvesztett nézôpont egy elôrelépés, és az élet miként változik amikor az ember elhagyja egy lezárt igazság állomását, és tovább lép egy nyitott igazság felé, olyan igazság felé, ami maga az élet, ami minden nézôpontot magába foglal, mert túl gazdag ahhoz, hogy egyetlen nézôpontból látható lenne... egy olyan igazság, ami elég erôs ahhoz, hogy megtagadja önmagát, és tovább lépjen a végtelenbe a magasabb igazság felé.5
A transzperszonális látásmód fontossága
Évszázadokon és különbözô kultúrákon keresztül a transzperszonális tapasztalatokat nagyon fontosnak, igen, mindennél fontosabbnak tartották. Annak, hogy a mi idônkben a transzperszonális látásmód, és a transzperszonális tudományágak döntô szerephez jutottak sok oka van. Ráirányítja a figyelmet egy sor elhanyagolt, félreértett tapasztalatra, a régi ideák, vallásos hagyományok és kontemplatív gyakorlatok olyan értését kínálja fel, ami gazdagabb emberi természetet mutat, olyan lehetôségekkel, amikrôl még csak nem is álmodott az ember.
A transzperszonális tudományágak megpróbálják megvizsgálni, és rehabilitálni azokat a transzperszonális tapasztalatokat, amiket túlságosan régóta félresöpörtek, mint irrationálisakat, és betegeseket. Amint ezen könyv fejezetei megalapozottan kifejtik, ezek a tapasztalatok sokkal inkább az egészség jelei, mintsem valamely beteges visszaesésé. Amint Ken Wilber tisztán amellett szól, hogy az ilyen élmény nem "az én hanyatlása, hanem olyan kibomlás, ami az ego transzcendeciáját jelzi."6
Az újraéledt bizalom és a transzperszonális élmények elismerése hatalmas kultúraközi jelentôséggel bír. Hozzásegít bennünket, hogy jobban tudjunk értékelni más kultúrákat, csakúgy, mint filozófiájukat, vallásaikat, mûvészetüket, és hogy integrálni tudjunk rengeteg történelmi és kultúraközi adatot.
A huszadik század elsô felében nagyon sok nyugati antropológus alkalmazta a pszichoanalízist, és ezért leértékelte a transzperszonális élményeket. Miután azonban ezeket más kultúrákban elterjedten magasra értékelték, ezért azután elterjedt az ilyen kultúrák alábecsülése. Vezetô tudósok szemrebbenés nélkül ki mertek ilyesmit jelenteni: "A skizofrén regresszió és a yoga, valamint a zen prakszis közötti nyilvánvaló hasonlóságok tisztán mutatják, hogy a keleti kultúrákban általános tendencia a [személy] önmagába való visszahúzódása a nyomasztóan nehéz fizikai és szociális valóság elôl."7
Most, hogy az ember jobban ismeri a transzperszonális élmények természetét, sokkal jobb helyzetben van más kultúrák értékelését tekintve, és tanulni képes a transzperszonáls bölcseségbôl amit évezredek alatt gyûjtöttek össze. Tételesen visszanyerhetjük, amit "a nagy tradíciónak hívtak", az emberiség egész kulúraközi vallásos-filozófia bölcsességét.
Mindjárt tisztábban látszik hogy miért éppen a transzperszonális tapasztalatok voltak annyira értékesek a történelem folyamán, amint közelebbrôl megvizsgáljuk ôket. Mind pszichológiai, mind szociális elônyeik vannak. A transzperszonális élmények gyakran, noha egyáltalán nem mindíg, drámai, tartós, és jó pszichológiai változásokat hoznak. Értelmet, célt adhatnak, megoldhatnak lételméleti dilemmákat, és az emberiséggel, valamint a Földel való együttérzésre inspirálhatnak. Egyetlen ilyen élmény megváltoztathatja egy ember életét örökre. Mi több, azon bizonyítékok amelyek e könyvben sok helyen megvitatódnak azt sejtetik, hogy hasonló élmények, és tapasztalatok hiánya lehet az alapja nagyon sok olyan személyes, szociális, és globális patológiának, ami körülvesz, és fenyeget bennünket.
A transzperszonális tapasztalatok az emberi lehetôségek kimeríthetetlen forrására mutatnak rá. Feltételezik, hogy bizonyos érzelmek, motivációk, megismerési kapacitások, és tudatállapotok kimûvelhetôek, és finomíthatók olyan fokra, ami túlszárnyal minden normát.
Például a meditációs hagyományok rámutatnak arra a lehetôségre, hogy az olyan jó érzések-érzelmek, mint a szeretet, és az együttérzés úgy kiterjeszthetô, hogy nem csak az emberekre vonatkozik, hanem minden életre. Ugyanígy - állítják, és a bevezetô kutatások támogatják a kijelentést - az éberséget lehet stabilizálni, az érzékelést élesíteni, és az olyan indíttatások, mint az emberszeretet, és a saját határok átlépésének igénye felerôsíthetôk. Ezen képességek lehetséges fölerôsítése arra utal, hogy a pszichológiai fejlôdés messze túl vezethet azokon a határokon, amit ezidáig emberileg lehetségesnek tartotunk.
A transzperszonális tapasztalatok megjelennek a magasabb tudatállapotokban, és mindkettô tanulmányozása tisztán láthatóvá tette, hogy igazán alulértékeltük az emberi tudat formálhatóságát, és ezen szunnyadó képességek rangsorát. A huszadik század második feléig a nyugati pszichológia csak néhány tudatállapotot ismert el: mint a normális ébrenlétet, és az alvást, míg a többit, mint a részegség, delírium [önkívület], és a pszichózisok legtöbbször betegesnek tekintették. Mostanra azonban megmutatkozott számtalan alternatív szakasz, így az elismert állapotok variációinak száma folyvást növekszik.
Azon technikák száma is magas, amelyek képesek ezen állapotokat elôhívni, és ezek között vannak ôsi, és mai módszerek is. Néhány ilyen fizikai metódus, amit nagyra becsültek az idôk során a böjt, az alvás kiiktatása, hideg-meleg kúra, míg néhány a pszichés próbatételek közül, a hosszú egyedüllét, a mantrázás, dobolás, tánc, meditáció és yoga.
Noha néhány a módszerek közül nem kínál semmi elônyöst, netán kifejezetten hátrányos, míg mások az olyan magasabb lehetôségekhez kötôdnek, mint a fentebb említettek. Két fontos megállapítás következik az eddigiekbôl: a magasabb tudatállapotok - amelyekben az ember felfogó és teljesítôképessége messze túl van a megszokotton - mindeki számra elérhetôek. No és az, hogy a megszokott tudatállapotok valójában optimum alattiak.
A kutatási eredmények között van egy, aminek jelentôsége messzire vezet: a tudatállapotoknak úgynevezett állapot-specifikus korlátaik vannak. Ez azt jelenti, hogy amit meg lehet tanulni, vagy érteni egy tudatállapotban, egy másik tudatállapotban kevéssé érthetô lehet. Ezen a módon akár olyan átfogó megértés, amit valaki elért egy állapotban, felfoghatatlan lehet másoknak, akiknek soha nem nyílt lehetôségük ugyanazt az állapotot elérni.
Ez magában hordozza azt, hogy a transzperszonális tapasztalatok átélése, megértése, és az ebbôl eredeztethetô diszciplína, és életvitel az egyéni tapasztalatok tudati tágasságán fog múlni. Az állapot-specifikus szabály rámutat arra, hogy a transzperszonális tapasztalatokat és hagyományaikat miért értékelték annyira le, és miért is szükséges gyakorolni és mûvelni ezeket ahhoz, hogy megérthetôek legyenek.
A transzperszonális tudományágak a vallásos és kontemplatív prakszis radikális átértékelésére adnak lehetôséget. Ezen nézôpontokból úgy lehet érteni a nagy világvallások kontemplatív és misztikus magját, hogy ezek többtudatállapotú tradíciók, amik transzperszonális tudatállapotokhoz segíthetnek. Különösen azon állapotokhoz, amik úgymond megvilásododáshoz, megszabaduláshoz, vagy üdvözüléshez vezetnek. Azon filozófiák és pszichológiák, amik e hagyományokkal járnak olyan tudásként foghatók fel, amihez ezen állapotok ereje által jutottak. A meditációs módszerek, amiknek segítségével ezek a megszabadító állapotok elérettek, részben transzperszonális technikákként, avagy transzcendenstechnológiaként kezelendôek. Ebbôl a távlatból nézve azon diszciplínák is új fényben fognak feltûnni, amik gyakorta nagyon misztkusnak tûntek.
Teljességgel elkerülhetetlen, hogy akiknek mély transzperszonális élményeik vannak ne táguljon a látókörük az emberi természetre és a kozmoszra nézve. Felfedeznek egy olyan tágasságú és misztikus belsô univerzumot, mint a külsô, és olyan tapasztalati területeket, amik fizikai eszközökkel elérhetetlenek. Ezek az elme és a tudat területei. Azok az emberek, akik ezeket felfedezik kénytelenek elismerni, hogy legalább annyira, ha nem méginkább ezekben a tartományokban egzisztálunk, mint az érzékek fizikai világában.
Amint ez a helyzet az emberi természettel, ugyanez van a kozmosszal. Gyakori transzperszonális tapasztalatok hatalmas anyagtalan létterületekrôl számolnak be. Innen nézve a létezés sok rétegû, és a fizikai világegyetem, amit oly sokszor az egyedül létezônek tartottak, csak a sok közül egynek mutatkozik.
Akármennyire is sikerül feltárni az emberiség és a kozmosz törvényeit, ezidáig a transzperszonális tudományok egyedül állóak kutatásaikat tekintve. Eklektikus és integráló keresésben vannak, ami magában foglalja mind a személyest, a transzperszonálist, a modernet, és ôsrégit, keletet, nyugatot, tapasztalatot és bölcsességet, mûvészetet és filozófiát, tudományt és vallást, éberséget és meditációt. Csak egy módon remélhetjük, hogy olyan belátáshoz jutunk, ami az emberiség és a kozmosz rendkívüli lehetôségeit feltárja: a transzperszonális megismerés által.
1. Needleman, J. Lost Christianity. 1980
2. Maslow, A. Toward a psychology of being, second ed. 1968
3. A fuller definition of transpersonal disciplines, which also applies in large part to individual disciplines and is therefore very similar to the definition of transpersonals psychology is follows: Transpersonal disciplines study transpersonal experiences and their correlates. These correlates include the nature, varieties, causes, and effects of transpersonal experiences and development, as well as the psychologies, philosophies, disciplines, arts, cultures, life-styles, reactions and religios inspired by them, or that seek to induce, express, apply, or understand them.
4. Wilber, K. A sociable god. 1983
5. Satprem. Sri Arubindo or the adventure of consciousness. 1968
6. Wilber, K. The Atman project. 1980
7. Alexander, F. and Selesnich, S. The history of psychiatry. 1966
Folyt.köv.: KÖNYV 2. ELSÔ RÉSZ A transzperszonális tapasztalatok sokszínûsége
szeretunk ervin
SvarSlet