A TÉMA A VILÁGCSODA

"Mivel úgyis csak arról érdemes beszélni, amirôl nem szabad, miért ne kezdjem azon, ami a legveszélyesebb?" (H.B.)

'Szerencsére abban a helyzetben vagyok, hogy erre a célra Hamvas mester külön új mûfajt alapított, a speak easy-t. A speak-easy minden esetben fenntartja magának a jogot arra, hogy  szubjektív legyen, sôt, hogy mások befolyásolásától kifejezetten tartózkodjék. Ez benne a tökéletesen új. Irálya a másik ember szabad véleménye iránt való feltétlen respektusból fakad s ezt a maga részére is természetesnek tartja. Emberi szubjektum vagyok, aki szeretné megfogalmazni, hogy a dolog miképpen is áll. Meggyôzési szándék nulla, a tisztázási szándék ehhez képest a forrponton áll.' (H.B. nyomán http://hamvasklub.parknet.dk/HamvasParadoxon.html)

Nos: MEGVILÁGOSODTAM

De miután nem ez lesz ezen blog/látókör fô témája, így hát csak röviden vázolom mi is vezetett ide, - azoknak, akik tudják mirôl is van szó. (Akik még nem, talán e kísérlet nyomán kezdik megérteni majd...) 

1. Mintegy véletlenül felfedeztem egyszer jó pár éve, miképpen is gyakorolandó a taoista aranyvirág légzés-fény-keringetés (leginkább talán a kundalini ébresztésre hasonlít).

2. Azután pár éve kaptam ajándékba Lászlótól (a Kop'i Hamvas Klub többszörös elnökétôl, aki már otthun él) legutóbbi dániai látogatásakor egy remek, az éberség jógát bemutató, elemzô, és rengeteg pontos instrukciótól hemzsegô dolgozatot, a Szatipatthána - a megvalósítás egyenes útja címû Tan Kapuja kiadványt. A még valamennyire is intakt ember szerintem egyszerûen nem tudja megállni, hogy ne kezdje gyakorolni valahogyan ezt az igazi eredeti Buddha szutra tanítást. (Mindfullness néven egyébként minden buddhista 'beütés' nélkül ma rengeteg területen próbálkoznak vele!)

Padmaszambhava és Sabkar Lama 
"Amikor vasmadár repül majd az égen, és a lovak kerekeken futnak, a tibetiek kiáradnak a világba, mint a hangyák, és a dharma elterjed Nyugaton, a hóföldön túl." - jövendölte Paddmaszambhava (a hetedik században!)

3. Úgy egy éve a fentiek alapján elkezdtem egyfajta guru jógát, elsôsorban Padmaszambhava ('pont olyan, mint én' szobrának) leírhatatlanul sugárzó, mindent át-látó és együttérzô tekintetére, mantrájára [OM AH HUM VADZSRA GURU PADMA SZIDHI HUM], no és persze tanításaira alapozva. Ugyanakkor nem választottam igazából irányt, tanítást és módszert, hanem inkább az idôközben szinte magától (khm?!;-) megszületett 'a végtelen világcsoda kellôs közepén, világcsodából valók vagyunk' egyre erôsödô meggyôzôdése irányította további tanulmányaimat, és egyre mélyülô medtitációimat. Olyan érzés volt, mint mondjuk, amikor hosszú kínlódás után az ember végre lassan kimászik a saját kéményébôl, azután egyszercsak mondhatni kipottyan... csodák csodájára egyenesen egy lehetséges 'önfelszabadító pozícióban' landolva.

Nem volt ez persze teljesen véletlen. Ezen életemben legkorábbi ez irányba tett lépéseimrôl itt lehet kicsit bôvebben tájékozódni: http://hamvasklub.parknet.dk/alom-mandalak.html

2009-ben pedig megjelent végre a Tibeti halottaskönyv új, tibeti nyelvbôl való magyar fordítása Agócs Tamástól (Tan Kapuja Buddhista Fôiskola). Ebben szerepel a Szembesülés az értelemmel [TUDAT], amelynek leplezetlen megpillantása elegendô a megszabaduláshoz címû Padmaszambhava hagyaték. "Amely majdani elkorcsosult nemzedékek számára íródott, és az összes tanítás lényegét tartalmazza." A kezemben volt már ugyan 1995-bôl a Hetényi Ernô féle A nirvána megvalósítása címû, Padmaszambhava guru tibeti könyve a nagy felszabadulásról alcímû ismeretlen forrásra támaszkodó fordítása, de noha néhány részlete megfogott, nem volt igazán világos.

Ez az idézet a könyvbôl azonban azóta is itt hever az íróasztalomon egy cetlin:

"Mivel e két dolog, gyakorló és gyakorlat nem léteznek, tehát a gyakorlat célja és vége eléretik, ha a gyakorló vagy nem gyakorló a gyakorlat végzôjét keresi de nem találja." (Haladóknak!;-)

A 'végsô lökést' azonban a szintén elsôsorban Agócs nevéhez köthetô (hármas fordítás!) A GARUDA RÖPTE Sabkar lama (17-18-ik század) 'a gondtalan csavargó' szinte hihetetlen szeretetet és tiszta tudást sugárzó, összefoglaló 'dala' adta.

"Láss csodát!

Szerencsés gyermekem, figyelj lankadatlanul!

A múlt, jelen és jövô összes buddhája által adott

nyolcvannégyezer-féle tanításnak soha nem érhetsz a végére,

mint a térnek, pedig mind csak egyre való,

hogy a saját tudatunk természetét felismerjük."

(Agócs ford., 2. ének, Az alapvetô gyakorlat)

Nem hiszem, hogy a fentebb említett 'kundalini-guru jóga' praktizálás nélkül eljutottam volna abba a tudatállapotba, hogy... (pillanatnyi jobb megfogalmazás híján; idézgetni itt nem akarok) megpillanthassam, átélhessem a megszabadulás lehetôségét és annak módját, de mostmár azt is tudom, hogy alapvetôen ez a gyakorlatozás sem alapfeltétele annak, ami potenciálisan 'mindíg, mindenhol, mindenkinek aktuális' (H.B. szava!;-)

Ekkor csodálkoztam rá arra, hogy a néhány évtizede még a legtitkosabb tibeti buddhista, és bön beavatásként 'sötétben ragyogó' tanítást dzogcsen (A nagy tökéletesség) és mahamudra (A nagy pecsét), valamint több más néven milyen sok helyen és viszonylag sokan gyakorolják napjainkban. Illetve próbálják...

Tessenek elképzelni, hogy a Sogyal Rinpoche által indított, és a Dalai Láma által jóváhagyott Rigpa (= az elme-tudat legbensôbb természete) világmozgalom dán csoportocskájának elsô honlapját magam készítettem, és vittem egy darabig, anélkül, hogy a legcsekélyebb mértékben felderengett volna (netán céloztak volna rá) mi is az üldögélésünk elsôdleges motívuma, avagy célja. Na persze a 'buddhulás', de hogyan?!?

Még cifrább a helyzet, ha azt is elmondom, hogy Sogyal Rinpoche Tibeti könyv életrôl és halálról címû végtelenül fontos, hasznos könyvét magyarul a megjelenésekor ('95-ben) olvastam, a dán fordítót, Pert, a Rigpa csoport vezetôjét pedig már a menekült nyelviskolából ('88?) ismertem személyesen.

Noha a fentebb ismertetett 'guru-jóga' alapozásom nyilvánvalóan S.R. könyvébôl eredeztethetô, de nekem, a legfontosabb 'instrukció szinten' éppen a lényeg nem jelent meg sem e könyvben, sem a csoportban anno, - a dzogcsen 'titka'. De még a Rinpoche ismételt személyes dániai megjelenése sem segített. (http://hamvasklub.parknet.dk/MeghalniNagyonFontos.html) 

 Sogyal Rinpoche

Nem voltam érett a dologra mondhatni, de most - utólag átfutva a könyvet - sem érteném a lényeget, ha át nem élem azt, ami a dzogcsenben a 'kiinduló és végpont'...

Amint azokat a könyveket sem érteném, amiket azóta beszereztem, vagy könyvtárban találtam (nincs ám sok, de van pld. négy egészen különleges, egy dán mestertôl!;-) amik kimondottan a dzogcsenrôl szólnak. No és amikben a remélhetôleg érdeklôdô, keresô olvasóm majd azt fogja találni talán a legfontosabb információnak, hogy egy avatott mester 'beavatása' nélkül - amely aktus során a beavatott azonnal meg és átélheti a lényeget... - nem is lehet a megszabadulás ezen ösvényére lépni.

Mindenkinek, akit netán megfog a dzogcsen, csak azt tudom ajánlani, hogy keresse meg a legközelebbi csoportot, amelyen keresztül találkozhat egy avatott mesterrel. Vannak ám buktatói, és veszélyei is a dolognak! A Keréknyomok címû Tan Kapuja folyóirat 2009 nyári számban van egy nagyon tanulságos interjú egy magyar dzogcsen gyakorlóval, Galambos Péterrel, aki a megvilágosodást rendszerhibának nevezi. A rendszer a szamszára...

A magam spontán megvilágosodása, amellyel kapcsolatban szemernyi kétségem nincs, - különösen a 'szakirodalom' utólagos áttanulmányozása után - biztosan több okra vezethetô vissza. Jómagam hawai (szufi fordító, ablakpucoló, indiai beavatott) Imre barátom javaslata felé hajlok, vagyis hogy karmikusan megérett e ki tudja mióta lélekszakadva keresgélô figura tudatállapotja az áttörésre.

  

Talán annyit még tudni kell, hogy itt olyasmirôl van szó, aminek 'tárgya' egyetemes: a megfoghatatlan TUDAT. Olyannyira, hogy nem csak földi értelemben érvényes minden, tudatos lényben, hanem, amint a Magyarországon is mûködô egyik nagy tibeti dzogcsen mester Chögyal Namkhai Norbu írja a könyvében (A kristály és a fény útja), egy tibeti szutra szerint a dzogcsen tanítása tizenhárom másik naprendszerben is megtalálható (aki nem hiszi járjon utána!:). Ezt azért is fontos tudni, és hangsúlyozni, mert ugyan a tibeti buddhizmus ôrizte meg a legtisztábban, és fejlesztette tökélyre a tanítást, guruk, mesterek úgyszólván végtelen összefüggô átadási láncolatán keresztül, de az ô 'kolostori módszereik' a mai világban csak napjainkra kezdik felvenni a tempót e borzasztóan "elkorcsosult nemzedék" (Padma') rendkívül súlyos elsötétülésével. (Egy hatásos példa Az álom és alvás tibeti jógája címû könyv, illetve írójának dzogcsen pedagógiája!)

Mást ne mondjak, Norbu mester dzogcsen beavatója egy 'tanulatlan' füves gyógyító ember volt. Magyarán, itt nincs dogma, csak ajánlott (és nem ajánlott) dolgok, és megközelítések, és tapasztalás... Ennyit errôl - egyelôre.

*

            Most pedig egy másik, ide kapcsolódó 'hihetetelen' történet következik. Valaki, aki szeret, végig gyakorolt egy hosszú agykontrollos hétvégét nemrégen - otthun. Aminek csattanójaként párok dolgoznak együtt, úgy, hogy 'beprogramozzák' egymásnak három rokonuk, ismerôsük minimális alapadatait (nem, kor, hol található...) és akkor 'belebújnak' a másik által felkínált illetôbe.

            Nos, nem bonyolítom, bizonyíthatóan lehetséges egészen részletes diagnózist adni a megvizsgált személy állapotáról, bámilyen 'messze' is legyen. Csak egy példa: a majdnem süket, és szürke -zöldhályogos idôs nagynéni 'maszkját' felvéve a kísérletezô azonnal közölte, hogy alig hall és alig lát - azt is csak zöldben.

            Amikor viszont az 'én' figurámba bújt, mindenekelôtt vakító fényrôl számolt be. Azután pedig nagyjábul minden testi bajomat részletesen elsorolta, olyat is, amirôl az engem javasoló sem tudott. (De még egy olyat is, amirôl magam sem. Remélem ebben nem is lesz igaza!;-) Ennyi.

*

            A most következô látókörözéshez fontos leszögeznem, hogy ezt a két történetet egyáltalán nem dicsekvés képpen adtam elô. (Amúgy is csak most jön a java a 'megszabadulási menetnek'; hajjjh...:) Hanem leginkább annak ürügyeként, hogy a lentebb következô fordítást elôvezethessem témaként.

            Miképpen is lehetségesek egyáltalán a fentebbihez hasonló élmények, tapasztalatok?!

Az említett dán dzogcsen mester, Jes Bertelsen egyik könyvében felhasznál egy sor információt a maga élményei továbbadásához, alátámasztásához, és megmagyarázásához Az ember transzperszonális dimenziói címû antológiából. Amit annyira fontosnak és érdekesnek találtam, hogy elkezdtem lefordítani. A könyvben szereplô cikkek túlnyomó többségének eredetije angol-amerikai, de a dán fordító, Sven Damsholt aki a kötet szerkesztôje, kiadója is, belevett egy néhány dán írást. Ôt egyébként személyesen ismerem, mert volt szerencsém átadni neki hajdanában a dán Hamvas könyvünket (Északi korona) ajándékba. Kaptam is tôle egy kis dolgozatát viszonzásul, ami az antológiában is szerepel. (A szinkronicitás nem ismer határokat!?;-)

            Folyt.köv. A KÖNYV 1.