Figyelem! A fordítás ön, és közszorgalomból készül! Minden jog a szerzôé, és a fordítóé!
MÁSODIK RÉSZ
A meditáció a transzperszonálisba vezetô királyi út
Hunyjuk le a szemünket
és keressünk új módszert a látásra...
oly ébredést, ami mindenki veleszületett lehetôsége
noha csak kevesen veszik igénybe (Plotin1)
Amikor majd a történészek visszatekintenek a huszadik évszázadra azt fogják látni, hogy a nyugati pszichológia két legfontosabb áttörése nem új felfedezés volt, hanem az ôsi bölcsesség újrafelfedezése.
Elôszöris azért mert innentôl a pszichológia messze túl juthat a kultúra által gúzsbakötött, zsarnoki normalitás definíción. Több kibontakozási lehetôség 'lakik', lappang mindannyiunkban. Amint William James fogalmazta: "A legtöbb ember fiikailag, intellektuálisan, vagy morálisan egy nagyon beszûkült körben él szendergô önmagában. Csak nagyon keveset használnak a tudatuk lehetôségeibôl... Olyan tartalékaink vannak, amiket mozgósíthatunk, amirôl nem is álmodtunk."
Másodjára pedig megvannak a technikák arra, hogy realizálhassuk a transzperszonális képességeinket. Ezen technikák egy része olyan mûvészet, vagy technológia, amit évezredeken át, sokszáz kultúra finomított, ami a nagy világvallások tradícióinak kontemplatív magja. Transzcendens mûvészet, vagy technológia, amit arra alkottak, hogy katalizálja a transzperszonális fejlôdést. Ami mint olyan két alapvetô feltételezésre alapul az elme létét, és lehetôségeit illetôen.
Az elsô feltevés az, hogy az általános (napi-ébrenléti) elmeállapotunk az optimális alatt mûködik. Tény, hogy ködösnek, torzultnak, álomszerûnek, elsodortnak írták le, olyannak, ami legnagyobbrészt kontrollállatlan. Ezt mind a keleti, mind a nyugati pszichológusok és misztikusok elismerték. Freud kijelentése, hogy: "az ember még a saját házában sem úr... a saját elméjében (sem)" megrázta a nyugati kultúrát, míg idehallik a Bhagavadgíta elkeseredett felkiáltása kétezer évvel ezelôttrôl:
Nyugtalan az emberi elme,
oly erôs béklyóban
az érzékek fogságában:
nyers és merev a
konokul vágyakozó elme...
Igazán azt gondolom,
hogy nincs ennél vadabb vész.3
Amint Ram Dass kifejezte: "Mindannyian a saját elménk rabjai vagyunk. Az elsô lépés a szabadság felé evvel tisztába jönni." Pir Vilayat Khan még rövidebben: "A kötelék az elmében van."
Tibeti idézet Jes Bertelsen Dzogcsenprakszis címû könyvéböl
A szabadság kezdete ellazulás, szabad, mert semmi ok a feszültségre
A második feltevés az, hogy ugyan a gyakorlatlan elme ködös és kontrollunkon kívüli, de megtisztítható, gyakorlóvá tehetô, és ez magával hozza a transzperszonális képességeket is. A bölcsek mind keleten, mind nyugaton, a régiek és a maiak is egyetértettek-nek ebben. Szókratész mondta: "Ha az elme fényt akar látni a sötétség helyett, egész létével le kell szoknia errôl a változó világról, amíg a szeme képes kibírni a valósággal, és a ragyogással, amit Legfôbb Jónak hívunk való szembenézést. Ezért kell lennie olyan mûvészetnek, aminek célja ennek kinevelése."5 Ramana Maharshi ugyanezt mondja:"Kivétel nélkül minden szentirat azt állítja, hogy a megváltás az elme megzabolázásában rejlik."6
Noha a prakszis és a technika sokféle lehet, de mégis kirajzolódik hat alapvetô elem a transzcendecia magvából: etikus felkészülés, koncentrációs tréning, az érzelmek transzformálása, az egocentrikus motíváció megváltoztatása, hiányérzeten alapuló, magasabbértékû motíváció szüksége, - úgymint önfelulmúlás, az éberség kifinomítása, a bölcsesség kibontakoztatása.
Minden felé az erkölcsöt/etikát tartják a transzperszonális fejlôdés esszenciális alapjának. A kontemplatív tradíciók ugyan nem a konvencionális erkölcs fényében tekintenek az etikára, hanem sokkal inkább, mint az elme megzabolázásának egyik aspektusára. Az elmélyült önvizsgálat fájdalmas tisztasággal mutatja ki, hogy az etikátlan magatartás olyan mentális tényezôkbôl kél ki és erôsödik meg, mint a kapariság és a düh. Evvel ellentétben az etikus magatartás eltávolítja az ilyen érzések alapját, és olyan tényezôket kultivál, mint a barátság, együttérzés és nyugalom. Azt mondják, hogy amikor végre bekövetkezik a transzperszonális érettség, akkor a magatartás nyugodt folyam-at, mintegy természetes következményeként a minden emberrel, és az élet minden formájával való identifikációnak. Egy embernél ezen az erkölcsi szinten, - amint Lawrence Kohlberg fogalmazta - "bárhol és bármikor... maguktól támadnak föl azok a gondolatok, amik szükségesek minden érzô lénnyel kapcsolatban."7
Az éberség, és a koncentráció gyakorlását alapvetônek tartják, ha az ember úrrá akar lenni a nyers elme kósza tekergésén. E.E. Schumacher jegyezte meg az éberség kapcsán: "A tradicionális tanításokban semmi nem foglal el nagyobb, fontosabb helyet, de semmit nem kezel fölületesebben, nem ért félre, és teker ki roszabbul a modern világ."8
Az éberség tréninget igazán féreérti a nyugati pszichológia, ami kérdés nélkül elfogadja William James száz éves konklúzióját; hogy: "az éberséget nem lehet állandóan fenntartani."9 James ugyan hozzátette, hogy: "Az ítélôképesség, a karakter, és az akarat gyökere a kósza figyelem újra meg újra megzabolázása. Senki nem compus sui [felelôs lény?] ha ezt nem tudja. Páratlan képzés lenne, amely ezt elôsegíteni képes lenne... De könnyebb definiálni ezt az ideált, mint praktikus instrukciókat adni, miképpen is lenne ez lehetséges."10 Láthatjuk az erôs kontrasztot: a hagyományos nyugati pszichológia kijelenti, hogy az éberség nem fenntartható, míg a transzcendens mûvészet egyik alapszabálya szerint az éberség fenntartható, és fenn is kell tartani, ha ki akarjuk nôni a konvencionális fejlôdés határait.
Az, hogy akaratunk szerint tudjuk irányítani az éberséget nagyon fontos, mert az elme hajlamos magába vonni azt a minôséget, amit a megcélzott objektumokban talál. Ha például egy dühös ember jut eszünkbe, hajlunk rá, hogy dühöt érezzünk, míg egy szeretô ember képe szeretetet vált-hat ki. Az az ember tehát, aki kontrollálni képes az éberségét, az képes kontrollálni, és elôhívni különleges érzelmeket, és motívációkat. Végsô soron az ilyen ember "saját magát kontrollálja, és nem az elméje uralkodik rajta", amint ezt az indiai bölcs Ramakhrisna fogalmazta.11
Az etikus magatartás, és a stabil éberség megkönnyíti a transzcendes mûvészet harmadik fontos lépését, az érzelmi transzformációt. Ami három összetevôbôl áll.
Az elsô lecsökkenti az olyan romboló érzelmeket, mint a félelem és harag, és ez egy olyan processzus, ami ismert a nyugati pszichológiai terápiában is. Természetesen nem arról van szó, hogy ezeket úm. vissza kéne tartani, vagy elnyomni, hanem inkább tisztán elismerni ôket, és ezt követôen megválni tôlük, amikor ez szükséges.
Egy másik komponens az olyan pozitív érzelmek elônyben részesítése, mint a szeretet, öröm és együttérzés. Miközben a nyugati terápiák kiváló technikákkal rendelkeznek a negatív érzelmek csökkentésére, a pozitívok elôsegítésére jószerivel semmi eszközük nincs. Evvel szemben a transzcendencia-mûvészet gazdag az olyan gyakorlatokban, amik elôsegítik ezeket, amelyek olyan intenzívek, amirôl a nyugati pszichológiának sejtelme sincs. A buddhista együttérzés, a bakhti szeretete, és a keresztény agapé, mint mondják, csak akkor virágzik ki, ha feltétel nélkül, és eltántoríthatatlanul minden teremtméntre vonatkozik, kivétel, és fenntartások nélkül.
Ez a lenyûgözô intenzitás, és a pozitív érzelmek sora megkönnyíttetnek az érzelmi tarnsformáció harmadik komponense által: a kiegyensúlyozott elmeállapot elônyben részesítésével, és az érzelmi stabilitás révén, ami azt hozza magával, hogy a szeretet és együttérzés megingathatatlan marad kényszer és erôszak ellenére is. Ez a képesség, mint a sztoikusok apatheia-ja, a keresztény atyák divine apatheia-ja, a buddhista kiegyensúlyozott elme, a taoizmus "mindenek egyensúlya" princípiuma, ami kiment "abból a nehézségbôl, hogy valamit elônyben részesítsünk valami mással szemben", és amit korunk egyik filozófusa, Franklin Merrel-Wolfs "isteni egykedvûségnek" nevezett. Etikus viselkedés, stabil éberség, és érzelmi transzformáció együttmûködik a meditációban, oly módon, hogy a motívációk egy egészségesebb és transzperszonálisabb irányba vezetnek. A nettó eredmény a kényszerintenzitás lecsökkenése, a céltudatosság, a váltakozások irama, és a fókusz megváltozása. No és talán a legfontosabb az, hogy mind a vonzódások, mind az elutasítások ereje lecsökken...
Amint a motiváció kevésbé lesz szétszórt, jobban összeszedett, a kívánságok kifinomulnak és egyre bennsôbbségessé válnak; már nem annyira a kapni, mint inkább az adni akarásra kerül a hangsúly. Az elérni vágyott 'dolgok' kevésbé egoisták, és inkább önfelulmúlóak.
A régi idôkben ezt a motívációs váltást "megtisztulásnak", vagy "a világhoz kötôdés feladásának" hívták. Manapság Maslow kifejezésével úgy is fogalmazhatjuk, hogy "keresztül a szükséglet-hierarchiában", vagy Toynbee szavával, ez a "kifinomlulás", amivel az ember elérheti Kierkegaard célját, ahol "a szív tisztasága egyet akar".
A követelések lecsökkentése, amint mondják, a belsô pszichikai konfliktusok és szenvedések ennek megfelelô csökkenésével jár együtt, ami egy olyan kijelentés, amit megtámogat a magas szinten meditálók tanulmányozása.12 Amint az athéni filozófus Epikuros mondta: "Ha valakit boldoggá akarsz tenni, ne adj neki több gazdagságot, hanem távolítsd el néhány kívánságát." Mindevvel nem azt mondjuk, hogy könnyû az embernek megváltoztatnia a motívációit, vagy lemondania követelményeirôl. Arisztotelész szavaival: "Sokkal nagyobb hôsnek tartom azt, aki le tudja gyôzni a vágyait, mint azt, aki legyôzi ellenfeleit, mert a legnagyobb gyôzelem az, amikor legyôzzük önmagunkat."
A nagy bölcsességtradíciók egyetértenek abban, hogy a napi ébrenléti gyakorlatlan elmeállapotunkban az éberség, és felfogóképesség legyengült, töredékes, a figyelem ingadozó, különbözô érzelmek által szinezett, és torz a szétszórt vágyaktól. Ezért mondható, hogy a valóság árnyékát tartjuk igaznak (Platon), vagy homályos üvegen keresztül látunk (Paulus), "pici réseken kukucskálunk" (Blake). William Blake ezt így verselte meg [nyersfordítás]:
Ha az észlelésünk nyílásai tiszták lennének,
akkor minden úgy jelenne meg az embernek amilyen: végtelen.
De az ember bezárkózótt, és csak kis réseken les ki.14
A transzcendencia mûvészetében az ötödik elem ezért a felfogóképességet és az éberséget kívánja 'megtisztítani', érzékenyebbé, pontosabbá tenni, és rábírni magát a pillanat tapasztalatának frissességének, újdonságának értékelésére.
Azok, akik meditálnak megfigyelték, hogy mind a külsô, mind a belsô világ jobban elérhetô az "introspektív processzus" [önelemzô folyamat] révén. Ezen személyes tapasztalatok nagyra értékelése újabban támogatást kapott a kísérleti kutatások eredményeitôl, amik kimutatták, hogy a meditáló felfogóképessége érzékenyebbé és gyorsabbá válik, és a beleérzô képessége akkurátusabb lesz.
Henri Ellnberger pszichiátria történész megfigyelte, hogy "az elme természetes tendenciája szerint a múlt és jövô dolgai körül kering, és külön erôfeszítést kíván az éppen aktuálisra összpontosítania." A meditáció pontosan erre megy ki. Az eredmény a mostra koncentrált felfogás, amit a buddhizmus mindfullness-nek, a hinduizmus anuragga-nak, a kereszténység pedig "a pillanat szentségének" hív. Steiner a "felejtés gyógyszerének" tulajdonítja, amikor az ember 'elfelejti' a múltat, és minden pillanatba újként érkezik. Maslow szerint pedig ez az önmegvalósítás jellemzôje.
Amint a dolgokat tisztán, pontosan, érzékenyen, és egy friss módon látjuk, akkor beléjük tudjuk élni magunkat, és igaz valójukat tapasztaljuk. Imígyen tudnak az ôsi bölcsesség képviselô, és a mai pszichoterapeuták igazat adni a gestalt terápia feltalálójának, Fritz Perl-nek, hogy: "az éberség per se - magában magától - gyógyító lehet."16
A hatodik sajátosság, ami a transzcendentális technológiából kibomolhat a bölcsesség, ami sokkal több, mint tudás. Míg a tudás az, amit megszerezhetünk, bölccsé lenni kell. Önátalakítást követel a kibomlása. Ez az önátalakítás védekezés nélküli kinyílást igényel a valóságra "a dolgokra, amint vannak", beleértve a világban lévô borzalmas mennyiségû szenvedést is. Amint az egyik Dávid zsoltár danolja, ez annak elismerése, hogy "mint anyag... életünk csak munka és nehézség, ami egy sóhajban végzôdik." És: "Milyen ember él, aki soha nem ismeri meg a halált?"
A mi idônkben az egzisztencializmus nagyon erôsen kiemelte ezt a tapasztalatot. A kikerülhetetlen egzisztenciális kihívások leírásában, mint az élet értelmetlensége, a [kényszerû?] szabadság, no és a halál, újra feltalálta Buddha elsô nemes igazságát, ami leszögezi, hogy az elégedetlenség az egzisztencia 'beépített része'. Mind az egzisztencializmus, mind a bölcsességtradíció egyetért abban, hogy "ha létezik út valami jobba, az a legroszabb belátását követeli", amint Thomas Hardy kifejezte ezt.17
De amíg az egzisztencializmus cserben hagy minket, kiélezett figyelmünket az egzisztencia korlátaira és szenvedéseire irányítva, a transzcendens technika felkínálja a kiutat. Az egzisztencializmusban a bölcsesség abban merül ki, hogy felismeri és tisztességesen akceptálja az élet fájdalmas tényeit (Heidegger), bátran (Tillich). De a kontemplativ tradíciókban ez az egzisztenciális alapállás inkább csak felkészülés, mint a végsô bölcsesség, ami arra irányul, hogy elfordítson a triviális egoisztikus igények hajszájától, és bevezessen a kontemplativ gyakorlatba, ami a mélyebb bölcsességhez vezet. Ez a mély bölcsesség érti, hogy a kilátástalan helyzetbe zártság érzése legyôzhetô azáltal, hogy átformálja azt, aki/ami szenved. Ez a belátás érleli meg azt az intuitív bölcsességet, ami túl van a szavakon, képeken, a bölcsesség, ami átformál, és megszabadít. Evvel a megszabadulással pedig eléri az ember a transzcendens mûvészet célját.
E fent vázolt hat esszenciális általános elem alkotja a a transzcendens mûvészet magvát. Természetesen különféle gyakorlatok, és tradíciók hol erre, hol arra az elemre-módszerre fókuszálnak erôsebben. Az indiai filozófiában a különféle jógamódszerek más és más gyakorlatokra összpontosítanak. Mind hangsúlyozza ugyan, hogy az erkölcsi alapállás a leglényegesebb. A Raja jóga a meditáció és az éberség gyakorlata; a bakhti jóga inkább emocionális, és a szeretet gyakorlata; a jnana jóga kiélesíti a megismerést és bölcsülni igyekszik. Úgy néz ki különben, hogy ha egy tradíció igazi - azaz képes elômozdítani a transzperszonális kibomlást18 - akkor a transzcendens technika minden elemét tartalmazza.
No és mindegyik magában foglalja valamiképpen a meditációt. Ez a központ, mert ez közvetlenül megdolgoz egy sor, a transzperszonális fejlôdést elômozdító lényeges momentumot. Amikor sikerül, akkor stabilizálja az éberséget, átalakítja az érzelmeket, és motívációt, élesíti a figyelmet, az érzékiséget kiemeli az erkölcstelen viselkedésbôl, és bölcsességet szül. Ha az álom a királyi úta a tudattalanba, akkor a meditáció a királyi út a transzperszonálisba.
De mi a meditáció? A szó egy sor gyakorlatot fedez, ami fokozza az éberséget, oly módon, hogy a mentális folyamatok erôs akarati kontroll alá kerülnek, megnemesíti ezeket, úgymint az éberséget, belátást, koncentrációt és szeretetet. Célja a tudat optimális fejlôdése és a pszichológiai jóllét.
A jóga alatt pedig olyan gyakorlatokat értünk, amiknek a meditációval azonos a célja, de ezen túl magában foglalja az etikus életvitelt, különféle testhelyzeteket, légzôgyakorlatokat és intellektuális tanulmányokat. A jóga a történelem elôtti idôkbôl származik, de minimum négyezer éves, és valószínûleg még sokkal régebbi, és az évszázadok során kimûvelt egy sor speciális gyakorlatot.
Nagyon sokféleképpen lehet meditálni, és rengeteg tapasztalat kötôdik a dologhoz. A leginkább ismert a csendben üldögélés, de van meditációs séta, tánc, vagy 'egy-szerûen' teljesen éberen végzi az ember a mindennapi teeendôit. Úgyszólván mindenen lehet meditálni, tetemektôl a légzésig, vagy emelt szintû elmeállapotokig. Ez a sokféle gyakorlat természetesen sokféle tapasztalattal jár. Egyetlen tradíción belül, mint például a szufié több gyakorlattípus átfedi egymást, de megvan a sajátos hatása is mindegyiknek.
De végülis két fôtípusra lehet osztani a sokféle gyakorlatot: koncentrációsakra, és éberséggyakorlatokra. A koncentráció egyetlen dologra irányul kimozdíthatatlanul, például a légzésre. Az éberség gyakorlat végülis arra megy ki, hogy az ember egy választási, megítélési kényszerûség nélküli 'alapülést-állást-járást...' vegyen fel mindennel-bármivel kapcsolatban, ami fölmerül-het.
A meditáció nyugati története több elkülönülô fázisra osztható. Hosszú történelme során különbözô periódusokban a judaizmus, kereszténység, és az iszlám [szufi] számos meditatív technikát használt, de soha nem terjedtek el ezek a népek körében, mint a hinduizmus, és a buddhizmus technikái Ázsiában.
A huszadik században az ázsiai meditációs technikák eredményeit szkeptikusan fogadták a nyugati pszichológusok és pszichiáterek. Leginkább a pszichoanalitikus körökben, ahol a legtöbben elutasították, és a sámánizmussal és a jógával együtt, mint primitív és regresszív magatartást, és patologikusnak diagnosztizálták ôket. Franz Alexander ismert pszichoanalitikus például ilyen címmel jelentetett meg egy cikket: "Buddhist Training as an Artificial Catatonia". De, amint Ken Wilber rámutatott "a felületes hasonlítgatás a miszticizmus és a pszichotikus között csak az illetô tudatlanságát árulja el ezen a szubtilis területen". 20 Manapság Alexander kijelentése a klasszikus példája a "korábbi tévedéseknek", amik során összetévesztették a transzperszonálisat a perszonálissal.
1960 után a meditációt széles körben elfogadták, és ezt igazi kirobbanó érdeklôdés követte mind a népi, mind a professzionális, kutatói körökben. Úgy számolják, hogy 1980 körül egyedül az USA-ban mintegy hat millióan tanulták meg a meditáció valamely formáját.
Folyamatosan növekszik a gyakorlók tábora és egyre inkább befolyásolja a nyugati kultúrát. Arnold Toybee történész azt jósolta, hogy a huszadik század egyik nagy eseménye lesz a buddhizmus nyugati elterjedése, de a többi ázsiai kultúrából érkezô meditativ technikákkal kombinálva olyan erôre kapott, ami jelentôsen nagyobb, mint a buddhizmusé egyedül. A meditáció bevezetése, - vagy inkább újrabevezetése - Nyugaton alighanem tényleg a huszadik század egyik legjelentôsebb eseménye lesz [lett!]
Ennek sok különféle befolyása van. Szó szerint milliók meditálnak személyes kibomlásuk elôsegítésére, pszichológiai, avagy pszichoszomatikus zavaraik gyógyítása érdekében.
Mások szellemi gyakorlataik kiegészítéseként használják. Vannak, akiket erôsen vonzanak az ázsiai medticáiókhoz kötôdô filozófiák, vallások. Akadnak, akik paradox módon zsidó-keresztény örökségüket értik meg jobban a meditáció révén, különösen ezek kontemplativ dimenzióit.
Semmi csodálatos nincs abban, hogy a judaizmus és a kereszténység is megérintetett. Egyik oldalon az ázsiai meditáció felkeltette az érdeklôdést a meditáció nyugati formái iránt; a másik oldalon viszont bizonyos fundamentalisták szerint a meditáció az ördög mûve, és közzétették, hogy az elme lecsendesülése csak a sátán befolyását könnyíti meg. A hagyomány válasza mindkét kérdésre és kritikára, hogy tessenek kipróbálni személyesen a dolgot.
Tibeti idézet Jes Bertelsen Dzogcsenprakszis címû könyvéböl
Az általános tudatállapotok esszenciálisan egyöntetûek - megvizsgálva ôket kiderül, hogy semmi mások, mint teresség.
Miközben azonban a meditáció hatással volt a nyugati kultúrára, ez is hatással volt a meditációra. Tradicionálisan a meditációt kulturális-vallásos közegben gyakorolták, olyan erôs hitre alapozva, amit mindenki kérdés nélkül elfogadott; olyan emberek által, akiknek igen kevés fogalmuk volt a pszichológiáról, tudományról, kutatásról. Most világi körülmények között is gyakorolják, amikoris illô szkepszissel kísérleteknek, kutatásoknak vetik alá. Ez újabb kérdéseket generál. A tudósok például azt kérdezik, hogy miképpen is lehet a legjobban kifürkészni a meditációt, egészen pontosan milyen következményei is vannak, miképpen is mûködik, milyen gyakorlatok passzolnak kiknek a legjobban.
Vannak orvosok és pszichológusok, akik megkísérlik rögzíteni milyen pszichológiai vagy szomatikus zavarokon lehet segíteni a meditációval, no és milyen komplikációk és kozkázatok járhatnak a dologgal. Történelmileg nagyon ritkán került terítékre ez utóbbi kérdés, de világos, hogy a meditáció, mint minden más 'terápia' megterhelô lehet bizonyos emberek számára. Nyugati orvosok ezért új területet nyitottak meg rámutatva a komplikációkra a meditatív gyakorlatokkal kapcsolatban, és arra is, hogy miképpen kezelhetôk ezek pszichoterápiával.
Miután pedig a meditáció a transzperszonális fejlôdés központi kérdése, mind a praktikus, és a teoretikus oldala nagyon érdekli a transzperszonalistákat. Úgy hírlik, hogy a legtöbbjük próbálta a dolgot, és többségük azóta is gyakorolja.
A közvetlen gyakorlati haszna az, hogy a meditáció elôsegíti a pszichés és fizikai jóllétet. Pszichoterapeuták pedig arról számolnak be, hogy a gyakorlása - a terapeutáké és/vagy a klienseké - kiegészítheti és katalizálhatja a terápiát. Túl azon, hogy elôsegít olyan egészséges tulajdonságokat, mint a nyugalom és kiegyensúlyozottság, a meditáció energiát is generálhat, belátást tehet lehetôvé a mentális folyamatokba, valamint a patológia okaiba. Az ügy elméleti oldalán pedig az elme természetébe, érési folyamataiba, valamint a transzperszonális élményekbe láthatunk bele.
Az elmélet és a gyakorlat szorosan összefügg. Közvetlen tapasztalat hiányában a transzperszonális élmény "üres" maradhat a Kanti értelemben, avagy kísérletileg megalapozatlan. Ezért a meditációs gyakorlatozás létfontosságú a meditációs tapasztalatok mélységének megítéléséhez. Amint Philip Novak filozófus rámutatott: "a mély belátás csak akkor válik érthetôvé az intellektus számára, ha az ezt belátó, és befogadó psziché különösen felkészült, és fogadóképes hosszútávú meditációs gyakorlat folymánya képpen, amikoris hatékonyan elkezdôdik a teljes megvalósítás."21
Meglehetôsen könnyû dolog ajálngatni a meditációt, de bizony nehéz lehet ténylegesen végigvinni. A kezdetben már csak egy fél órácskát csendben üldögélni is igen megterhelô. A legtöbben, akik próbálták elméjüket trenírozni beismerik, hogy ez az egyik legnagyobb, bár a legnagyobb nyereséggel is kecsegtetô kihívás, amivel egy ember találkozhat, amit joggal hívnak "a mûvészetek mûvészetének és a tudományok tudományának."
A következô cikkek ebben a részben leírják a meditációs tapasztalatokat, állapotokat, elônyöket és nehézségeket. Jack Kornfield "A megvilágosodás hét tényezôje"-ként az éberséget, energiát, vizsgálódási kedvet, lelkesedést, a csendes koncentrációt, és a kiegyensúlyozottságot emeli ki, amik a megvilágosodott elme jellemzôi a buddhista pszichológia szerint. Ezeket kell [lehet] elérni a meditáció során. Összehasonlításra kerültek a meditáció különféle formái, és a terápiák, aminek alapján megítélhetô, hogy ezek milyen mértékben segítik elô, és egyensúlyozzák ki a fenti tényezôket.
Roger Walch pedig Meditation Reserarch: The State of Art címû könyvében összefoglalja az eddig végzett kísérleti tanulmányok százainak tanulságait.
Teljesen világos, hogy a meditáció mély tapasztalatokhoz, és gyógyuláshoz vezethet, de nem adható meg egyetlen pszichológiai vagy kontemplativ technika, ami minden esetben hatna. Korunk kutatásainak egyik legérdekfeszítôbb kérdése, hogy milyen pszichológiai dimenziók, vagy problémák gyógyíthatók, vagy transzformálhatók, milyen meditációval, és melyek azok, amiken viszonylag könnyen túl léphet az ember. Történelmi esemény, hogy egy sor fejlett technikájú meditáló és tanítóik elkezdték a pszichopterápiát használni meggyógyítandó olyan eseteket, amiket a meditáció nem volt képes 'kezelni'. Jack Kornfield pszichológus, aki meditációt is tanít úgy véli, hogy "a legjobb meditálóknak is lehetnek gyógyulásra váró régi sebei", és a meditáció és pszichoterápia kombinációja adott esetben jobb lehet, mint csak az egyik, vagy másik módszer.
Jack Kornfield
A megvilágosodás hét tényezôje
Sok nagy tényezôje vagyon a meditációnak. De alapvetô különbség is található a két alaptipus, a koncentráció és a belátás [éberség] módszerei között. A koncentrációs egy sor olyan meditáció, amiben a hangsúly az elme egy bizonyos tárgyra való összpontosításán van. Ez lehet a légzés, egy mantra, gyertyaláng, stb. oly módon, hogy az ember kizár minden zavaró tényezôt, gondolatot, és befolyást. Miután az elme energia, úgy koncentrálható, mint a lézer képes összpontosítani a fényenergiát. A koncentrációs képesség arra szolgálhat, hogy elérje, vagy áthatoljon egy sor tudatállapoton, ami íly módon megváltoztatható, vagy ippeg a felfogás lesz más, mint 'normálisan'. Ezen állapotok gyakran üdvözülten örömteliek, miután zavartalanok, vagy békések, avagy egyszerûen nyugodtak. Azon túl, hogy belépést ad sok megváltozott tudatállapotba, a koncentrációs képesség arra is használható, hogy az ember 'felboncolja' saját magát, lássa, és megértse mi is teremti a világát, tudatát és tapasztalatait.
A tudatréningnek [éberség] ami a másik a nagy kategóriák közül, nem célja gátolni az elmét bármiben, avagy egyetlen tárgyra fókuszálni ahhoz, hogy másik tudatállapotot érjen el. Inkább a kéznél lévô tapasztalattal operál, miután a figyelmet arra az áradatra irányítja, ami kiteszi az életünket - látvány, hang, íz, szag, gondolatok, érzelmek. Mindezt meditációs objektumként használja annak megértéséhez, kik is vagyunk. Az éberségtréning folyamata során a meditáló arra is választ kap, miképpen jelennek meg a negatív állapotok, és hogyan is munkálhatók meg az elmében. Késôbb, amikor az éberség már elég átfogó, elérhetôvé válnak más tapasztalati területek is, amik felülmúlják az átlagos napi tudatállapotot.
Az imát használó, avagy odaadást gyakorló [Krishna bhakti pld.] meditációk is ebbe a kategóriába tartoznak, mert az éberséget gondosan ezen áhítatos gyakorlatra összpontosítják. Minden pillanatban odaadni magát, változtatás nélkül, és anélkül [is lehet], hogy bármiféle ideologikus keretbe helyezôdne a dolog. Ebben az éberség-meditáció tipusban olyan tapasztalati tartományban operál az ember, ami az érzelmek, impulzusok és ideák elnyomása - egyáltalán nem nyom el semmit - valamint a másik szélsôség, az impulzusokra való reagálás között fekszik. Ez olyan elmeállapot, ami teljesen nyitott, és megengedi fizikai és mentális realitások sorának megtapasztalását, anélkül, hogy bele kellene avatkoznia. Ebben a megközelítésben az éberség és koncentráció olyan mértékben fokozható, hogy a megújult megértés fokozatosan elérhetô.
ELME-ÉBERSÉG
Energia > <=> <Koncentráció
Vizsgálódás > <=> < Nyugalom
Elragadtatás/érdeklôdés > <=> < Kiegyensúlyozottság
Örömmel prezentálok itt egy olyan modellt, ami a buddhista pszichológiából származik. Úgy hívják, hogy "a megvilágosodás tényezôi", ami segíthet a meditáció mûködésének megértésében. A tradíció irodalmából származó hét elmesajátosság az egészséges és megvilágosodott elme leírása. Gyakorlásával el lehet érni, hogy az éberség minden pillanatban kész az aktuálisat megtapasztalni.
Az éberség központi fontosságú a hét sajátosságban, a két kísérô csoportnak pedig egyensúlyban kell lenni. Az elsô csoportban az energia, vizsgálódási kedv, és az elragadtatás/érdeklôdés található. A másik készlet a koncentráció, nyugalom és a kiegyensúlyozott elme. Az elsô három az elme nagyon aktív 'részlegét' érinti. Az energia befektetést úgy kell itt érteni, mint erôfeszítést arra, hogy az ember tudatos és éber maradjon. A vizsgálódás pedig azt jelenti, hogy nagyon gondosan megfigyeljük a tapasztalatokat, és megvizsgáljuk a saját folyamatainkat, míg az elragadtatás az elme iránti érdeklôdés örömét jelenti. Ennek a háromnak egyensúlyban kell lennie a koncentrációval, nyugalommal és az elme kiegyensúlyozottságával. A koncentráció céltudatosságot, kitartást és az elmére való erôs figyelmet jelenti. A nyugalom az egyfajta belsô elnémulás, inkább stílszerû vizsgálódás, mint gondolatözön. Az elme-kiegyensúlyozottság nyugodt egyensúlyozás a tapasztalatok változékonysága közepette. Amikor az éberséget kellôen begyakoroltuk magával hozza mind a hét további tényezô megjelenését. Ez a meditáció kulcsfaktora, ami kibontja a többit és egyensúlyban tartja ôket.
A nyugati pszichológiában nagyon nagy súlyt fektetnek az aktív tényezôkre, mint a vizsgálódás, és az energikus kísérlet önmagunk megértésére. De sajnos hiányzik a komplementer faktorok, mint a koncentráció és nyugalom fontosságának megértése. Ezek kidfejlesztés nélkül korlátozott az elme, és a hozzáférhetô megértési terület ezért relatíve kicsiny.
Evvel ellentétben a keleti tradíciók számára gyakorta az okoz nehézséget, hogy túlhangsúlyos a koncentráció és a nyugalom. Ez csudálatos belsô élményekhez vezethet, az elme csendjéhez, transzbaeséshez, és jnana állapotokhoz. De ha ez nem egyensúlyozódik ki a vizsgálódással, és annak energikus megfigyelésével, hogyan is függ össze az egész, akkor ez a prakszis nem vezet tenmagunk mélyebb megértéséhez, megszabaduláshoz, és megvilágosodáshoz.
Ha valaki meg kívánja magát érteni egyszerûen muszáj tisztán praktikus okokból használni az olyan 'eszközöket', mint a fókuszálás, az elme összpontosítása, és ezután együtt alkalmazni az éberséggel és vizsgálódással. Ami a legérdekesebb ebben a modellben az, hogy nem követel valami különleges formát, mint (a) szufi, buddhista, hinduista, vagy akár a pszichoterápia. Amint ezt a The Lazy Man's Guide to Enlightenment - ben mondják: "a megvilágosodásnak mindegy, hogyan is érte el az ember". Minden módszer jó, ami a fenti tényezôket kibontja és egyensúlyban tartja ôket. Bármilyen technika, ami valakit a csend, világosság, és nyitottság állapotába hoz, közvetlenül az alapvetô szellemi igazságok megértéséhez vezet. Saját megfigyelô alaptermészetünk mindíg rendelkezésre áll, ha begyakoroljuk a használatát. Ha úgy értenénk a szellemi prakszist, mint egyszerûen bizonyos mentális képességek begyakorlását, akkor egész jól megértenénk egy sor látszólag különbözô tradíciót.
Úgy tûnik, hogy sok fejlôdési lépcsôt járhatunk meg, és ezek sok módon írhatók le. A legelsôn az ember egyáltalán nincs tisztában avval, hogy mennyire alvajáró, és hát ez az egyik legfontosabb felismerés. Azok, akik megpróbálják megfigyelni magukat, és amennyire csak bírnak jelen lenni a nap folyamán, nagyon meg fognak lepôdni, hogy idejük mekkora nagy részében hagyják magukat a 'pilóta automatára'. Ez a belátás elkezdi megváltoztatni az embereket, miután nyilvánvaló lesz a számukra, hogy milyen elônyökkel is jár az igazi ébrenlét. Ez jobban motiválja ôket a gyakorlásra, és rányitja a szemüket maguk és a világuk igazabb valóságára.
A belátás következô lépcsôje, amit pszichodinamikusnak fogok hívni, avagy személy-kinyilatkoztatásnak. A gyakorlók egyre tisztábban látják a motívációik, viselkedésük mintáit. Valaki rájön például, hogy "A mindenségit, észrevettem, hogy egy meghatározott módon viszonyulok az emberekhez, mert állandóan az elismerésüket akaraom elérni", vagy "mindíg próbálok a legjobban kinézni", esetleg "ettôl, és ettôl mindíg megijedek", stb. Létezik egyfajta belsô megvilágosodás a meditatív éberség gyakorlásban, ami nagyon hasonlít egyfajta önterápiára, amiben csak hallgatni és figyelni kell. Ezen fel, és beismerések, együtt a szokásaink mintázatának nem ítélkezô vizsgálgatásával elôsegítik a mentális egyensúlyt és megértést, mert feloldják a neurotikus azonosulásainkkal járó szenvedést.
A pszichológiai belátás gyakorlatán túl létezik még lépcsô, ami-k-rôl gyakran megemlékezik a keleti klasszikus irodalom. Némely közülük különféle transz, vagy jnana-állapot, igen magas szintû energiafelvétellel járó koncentráció. Ezek hátránya, hogy elsôdlegesen megváltozott tudatállapotokhoz vezetnek, de nem szükségszerûen tartós karakterváltozáshoz.
Egy másik sor tapasztalat a személyiség platform pszichodinamikus éberségén túl fokozódó belátáshoz vezet. Ez az éberség szint világítja meg, hogyan is 'berendezett' az elme. Imígyen az ember kezdi belátni, hogyan is mûködik a vágyak és motívációk szövevénye - teljesen elválasztva valamely speciális vágy tárgyától-tartalmától. További belátás az elme mûködésébe annak intenzívebb felismeréséhez vezet, hogy állandó változásból 'állunk'-élünk. Ekkor bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy 'megszûnünk', és ez gyakran ijedtséget, rémületet okoz, és egyfajta belsô halálhoz vezet. Késôbb ebbôl az éber megfigyelésbôl az egyéni vágyak, motivációk spontán feladása következik, amibôl 'kibomlik' egy olyan állapot, amikor az ember minden élôlényt egyaránt szeret, ez a boddhiszattva tudat. Amint a szolídnak hitt saját-magunk összedôl felismerjük, hogy mindannyian össze vagyunk kötve. Ebbôl azután együttérzés lesz. A magasabb szintû megértés mindenféle altruista beállítottságot hoz, ebbôl pedig végül a legmagasabb megvilágosodási szintet elérve energiahullámként 'látjuk' magunkat a világenergiaóceánban. [Világcsoda tudat, Buddha tudat... stb.:]
Ha a kutatók meg akarják érteni mindezt a meditációs tapasztalatot, akkor meg kell vizsgálniuk a különféle tradíciók technikáit, hogy miképpen is képesek megváltoztatni a mentális tényezôinket. Minden technika átalakítja a tapasztalataink szokásos értékelését, viszont nagyon különbözô technikák gyakran ugyanazokat a belsô képességeket erôsítik meg, mint a koncentráció, nyugalom, nagyobb éberség, és a kiegyensúlyozottság. A megvilágosodás fenti hét tényezôje minden más modellnél jobban bemutatja, vagy leírja hogyan is lehet kiegyensúlyozni az elmét, hogy tisztábban lássuk a tapasztalataink különbözö fajtáit.
Roger Walsh
A meditáció kutatása
"Annyi itt a kutatni való, hogy kutatók hadát tudja foglalkoztatni a következô évszázadokban." Abraham Maslow.
A meditációkutatás egy új és nagyon dinamikus terület. Ezidáig megjelent úgy ezerötszáz publikáció ['70-es évek!] ami kimutatta a pszichológiai, fizikai, és kémiai változásokat. A különbözô meditációs típusok sok helyen fedik egymást, de vannak különbségek a hatásokat tekintve. A leggyakrabban vizsgált forma a Transzcendental Meditation (TM).
Transzperszonális pszichológusok abban a reményben kutatták a meditációt, hogy találjanak valamely kölcsönösen elônyös kapcsolatot a tudatgyakorlatok és a tudományos kísérleti technológia között. Az idáig vizsgált változók azonban - a szív és légzés területérôl - meglehetôsen félresikerültek és esetlegesek voltak a finom transzperszonális változásokhoz képest, ami az éberséget, érzéseket és értékeket illeti, és amely a tradicionális meditáció célja.
A MEDITÁCIÓ MÛKÖDÉSE
Pszichológiailag
A meditációs tapasztalatok sora hatalmas. Ezek lehetnek jólesôek, és fájdalmasak, olyan intenzív érzelmek, mint a szerelem, vagy éppen düh, amiket azután periódusokban felvált a nyugalom és az elme kiegyensúlyozottsága. Noha a meditációról széles körben az terjedt el, hogy pihentetô ellazulás, ez túlságos leegyszerûsítés, de általánosságban mindaz, amit meditációként gyakorolnak valóban nagyobb nyugalomhoz, pozitív érzésekhez, a felfogás érzékenységének növeléséhez, és önvizsgálathoz vezet. Haladóbbak mély békét tapasztalhatnak, nagyobb belátást az elme természetébe, és különféle transzcendens állapotokat érhetnek el, amik a klasszikus misztikus tapasztalatok listáján szerepelnek.1,2
A megemelt felfogóképesség megkönnyíti a pszichológiai folyamatokba és szokásokba való betekintést. Az egyik legelsô dolog, amit az ember belát, hogy milyen ellenôrizetlen, figyelmetlen, fantazmagóriákkal teli, és álomszerû a szokásos elmeállapotunk. A klasszikus állítás, hogy a meg nem fegyelmezett elme olyan, mint "egy halálrészeg majom", és, hogy ennek megszelidítése "a mûvészetek mûvészete, és a tudományok tudománya" hamar világos lesz annak számára, aki elkezd meditálni. Mostanáig azonban a meditációs tapasztalatokról személyes beszámolókból tudtunk és nem volt semmiféle szisztematikus fenomenológiai kutatás.
Mindazonáltal láthattunk elég szép számmal kísérleteket a meditáció személyiségre tett hatásainak tanulmányozására, arra miképpen is lépnek ezek fel, és hogyan foghatók fel. Némely izgalmas felfedezés bizonyítja a megnövekedett kreativitást, érzékenyebb felfogóképességet, a fokozott beleélô képességet, lucid álmokat [amikor az ember tudja, hogy álmodik], az önkontroll pozitív érzetét, valamint a kielégítô házasélet megjelenését. 2,3,4 A TM tanulmányozása azt sejteti, hogy növekszik az egó moralitása, fejlôdik az ember tudása, intelligenciája, jobbak az akadémikus prezentációi, jobban tanul, tudatállapotai gazdagabbak.1,5
Tibeti idézet Jes Bertelsen Dzogcsenprakszis címû könyvébôl
Referencia pont nélkül - sem a testben, vagy valamely érzéktárggyal, avagy benyomással kapcsolatban - végtelen egyenletes és tágas a teresség
A felfogóképesség egy lenyûgözô vizsgálata során megvizsgálták, hogyan reagálnak a Roschach tesztre buddhista meditálók, kezdôktôl a megvilágosodott mesterekig.2,6. A kezdôk válaszai a megszokott mintát követték, míg a fokozott koncentrációra képesek egyáltalán nem látták bele a foltokba állatok, vagy emberek képeit, csak fény és árnyék mintázatokat észleltek a Roschach kártyákon. Ez azt jelenti, hogy kevéssé voltak hajlamosak a 'fantáziálásra'. A felfedezés kimutatta, hogy a koncentráció összpontosítja az elmét, erôsen lecsökkentve az asszociációkat.
További fontos felfedezés azokra volt jellemzô, akik eljutottak a nirvána 'küszöbére', és így elérték az elsô állomást a négy klasszikus buddhista belsô megvilágosodási állapotból. Elsô pillantásra reakcióik nem nagyon különböztek a nem meditáló átlagétól. Mégis volt egy különbség: ezek a meditálók úgy néztek a képekre, mint saját elméjük termékére, és tisztában volta a processzus minden részletével pillanatról pillanatra, amint tudatfolyamataik a képekké váltak.
Érdekes módon 'a megvilágosodásban kezdôk' normális konfliktusokat prezentáltak valamitôl való függôségüket, a szexualitást, és az agressziv tendenciákat illetôen, de csak gyér ellenállás, és gyenge reakciók jellemezték ôket. Más szóval akceptálták a neurózisaikat, és nem nagyon hagyták zavartatni magukat általuk.
Azon kevesek, akik a megvilágosodás harmadik állomását elérték több szempontból egyedülálló válaszokat adtak. Elôszöris nem csak a képeket, hanem a tintafoltokat magukat is az elme [TUDAT] kivetülésének tekintették. Másodszor pedig semmi jelét nem mutatták annak, hogy konfliktusokkal küzdenének, hanem minden pszichológiai konfliktustól szabadnak mutatkoztak, noha úgy tartják ez kikerülhetetlenül része az emberi egzisztenciának. Ez a felfedezés egybeesik avval a klasszikus kijelentéssel, hogy a pszichológiai szenvedés erôsen redukálódik a fejlettebb meditáció szintjein.
A harmadik egyedülálló mozzanat az volt, hogy ezek a mesterek szisztematikusan összekötötték a válaszaikat mind a tíz kártyával, mint egy integrált választ egyetlen témára. Ennek eredménye szisztematikus tanulság lett az emberi szenvedéssel, és enek felszámolásával kapcsolatban. Más szóval a meditáció mesterei átváltoztatták a Roschach tesztet azok tanításává, akik tesztelték ôket.
Pszichológiai változók
A pszichológiai vizsgálódások elszórt kísérletekkel kezdôdtek, amik a jóga olyan figyelemreméltó tüneteit mérték, mint például a test hômérsékletének változásai, és a szívverés üteme. Amikor azután az ezekre vonatkozó állítások valósnak bizonyultak rendszeresebb vizsgálatokba fogtak. Jobb ellenôrzés azonban ahhoz a felfedezéshez vezetett, hogy sok olyan fizikai tünet, amit a kezdetben egyedül a meditáció számlájara írtak, elöidézhetô más módon is, mint pld ellazulás, biofeedback, vagy önhipnózis.7 Ez arra az éretlen feltételezésre ragadtatta a kutatókat, hogy a meditációnak semmi speciális hatása nincs.
Például az anyagcsere elsô vizsgálatai kimutatták, hogy az anyagcsere figyelemreméltóan lecsökkent - redukált oxigénfelhasználás, széndioxid produkció, csökkentett laktoz, és tejsav termelés is arra mutattak, hogy a TM lelassítja az anyagcserét. Ezt a késöbbi vizsgálatok is megerôsítették, de ugyanakkor arra utaltak, hogy ez nem csak meditációval érhetô el.2
A szív érrendszere is láthatóan befolyásolt. A meditáció alatt a szívverés lelassul, és a rendszeres gyakorlás csökkenti a vérnyomást is. Ezért a meditáció hasznos kezelésnek bizonyulhat enyhén magas vérnyomás esetében, de ezen elônyök megszûnnek, amint a rendszeres gyakorlást abbahagyják. Bizonyos gyakorlók növelni képesek a véráramlást a test legkülsô pontjain, imígyen megnövelni a kéz és lábujjak hômérsékletét. Tibeti tumo-mesterek, akik szakértôi ennek a területnek, úgy demonstrálják világbajnoki címüket, hogy félmeztelenül meditálnak a hóban, a tibeti télben.
A vér kémiai összetevôi is megváltozhatnak.2,4 A hormonális összetétel változtatható, a laktoz szint - amit az ellazulás jeleként is értékelnek - lecsökkenthetô, és a koleszterol is redukálható.
Röviden: a meditációnak jelentôs fiziológiai következményei vannak. De, noha a TM vizsgálata speciális vérnyomás és hormonális állapotokat konstatált, máig nem igazán világos, hogy ezek a változások milyem mértékben köszönhetôk kizárólag a meditációnak.
Elektroenkefalograf (EEG)
Az agy aktivitásának mérésére a meditáció alatt legáltalánosabban az EEG-t használták. Ez kimutatja az agy elektromos aktivitását, ami értékes adat, de meglehetôsen elnagyolt, ahhoz hasonlít, mintha úgy akarnánk Csikágó aktivitását felmérni, hogy egy sor mikrofont helyezünk el körben a városban. Miközben változatlanul kérdéses, hogy a meditáció egyedülálló mintázataiként bukkannak e fel érdekes dolgok.
A legtöbb meditáció alatt az EEG lelassul, és alfa hullámok (8-13 ciklus/másodperc) megsûrûsödnek, mind számban, mind 'kilengésben'. A gyakorlottabb meditálóknál az EEG még jobban lelassul, és megjelenik a theta hullám (4-7 ciklus/mp). Ezek az eredmények megegyeznek a mély ellazulás alatt mértekkel.
Nem csak lelassulnak az agyhullámok, de növekszik a különféle agyterületek közötti együttmûködés az agykéregben. Némely TM kutató úgy véli, hogy ez az alapja a megnövekedett kreativitásnak, és pszichológiai fejlôdésnek.1
Azonban mindíg nehéz összekötni az EEG-kutatásban az agyhullámokat a különleges elmeállapotokkal, és hasznos alázatosan beismerni, hogy bizony ezen felerôsôdött összefüggések kimutathatók lehetnek az epilepszia és a skizofrénia esetében is.
Néhány kutató megkísérelte úgy (el->) magyarázni a meditációt, mint egyfajta szunnyadozást, alvásfajtát, de ez hibás több okból is. Amikor a meditálók, és kiváltképp a kezdô tanítványok elálmosodnak, ezt külön csapdaként fogják fel - tunya tompaság szennyezôdésnek - a budddhisták festôi leírása szerint. Másodsorban pedig egy nem álmos meditáció tapasztalatai nagyon különböznek az alvásétól. Végül az EEG mintázat is teljesen más, mint alváskor.
Egyre nyilvánvalóbb, hogy a bal és jobb agyféltekének különbözô - bár egymást át is fedô - funkciói vannak. Miután a meditáció képes lecsökkenteni a bal félteke verbális analízis funkcióját, ilymódon ez magával hozhatja a baloldal csökkenô aktivitását, és/vagy a jobb fokozódó aktiválását. Vannak már bizonyítékok a megnövekedô jobb agyféltekei képességekre, mint például a zenei tónusokra való emlékezést, és elválasztásukat tekintve. Az EEG kutatások azt mutatják ugyan, hogy noha a meditáció kezdetén lecsökkenhet a bal agyfélteke aktivitása, de késôbb a mérések szerint mindkét agyfélteke egyenlôen befolyásolt lesz.8,9
A jógik és a zen-meditálók céljaik különbségének megfelelôen különféleképpen reagálnak az érzéki stimulusokra. A jógik, akik 'bennsôjükre' fókuszálnak, és elvonják figyelmüket az érzékeikrôl az EEG szerint csak kevéssé reagáltak például az ismételt zajra. A zen szerzetesek, akik meditációja nyitott mindenre, folyamatosan reagáltak a zajokra, noha nem 'szokták meg' ôket, amint ez a nem meditálók estében szokásos. Más mérések ugyan kisebb különbséget konstatáltak8, de mégis érdekes, hogy az elektrofiziológiai adatok megfelelnek a különbözô célú jóga, és zen meditációknak.
A zen meditálók esetében kimutatott hiányzó megszokás egybevág más jelentésekkel is. Az állandóan friss felfogási készség jellemzi Maslow ön-aktualizáló, és kontemplatív csoportjait is, akik például a buddhista éberség-jógát, vagy a keresztények "pillanat szentsége" kontemplációját gyakorolják.
Terápiás hatások
A meditáció-k nagyon sok következménye mutatkozik hasznosnak, és a kutatások kimutatták, hogy egy sor különbözô pszichológiai és pszichoszomatikus szenvedésre gyógyító hatással lehetnek. Mint például a szorongás, fóbiák, poszttraumatikus stressz, izomgörcsök, álmatlanság, és enyhe depresszió. Szabályos, tartós meditáció úgy tûnik, mérsékeli mind a legális [alkohol?] mind az illegális [marihuana?] szerekkel való visszaélést, és foglyok estében csökken a szorongásuk, valamint az agresszióra való hajlamuk.
Hasznos pszichoszomatikus hatások lehetnek a magas vérnyomás, és koleszterinszint csökkenése, amint jó hatással vannak a komoly asztma, a migrén, és krónikus fájdalmak estében is.
Ezek a terápiás hatások fokozhatják az általános pszichológiai és fizikai egészséget. A TM meditálók sokkal kevesebbet veszik igénybe a normál pszichiátriai és egészségügyi gondozást, és az ötvenes éveikben járó meditálók vagy tucat évvel fiatalosabban mûködnek, mint a nem meditáló kontrollcsoport tagjai.11
Természetesen nehéz pontosítani, hogy ebbôl az egészségbôl mennyi köszönhetô a meditációnak, és mennyi az ide kötôdô faktoroknak, mint a már korábban is jó egészségnek, vagy az egészséges életvitelnek.
Viszont egy jól ellenôrzött kutatás drámai hatásfokról számol be idôs emberek esetében. Egy idôsotthoni csoport, amelynek átlagéletkora nyolcvanegy év volt, és megtanulta a TM-et, egy sor területen, mint a tanulási készség, és a mentális egészség sokkal jobban 'teljesített', mint azok, akiket megtanítottak ellazulni, vagy valamely más mentális tréningre, no és azoknál is akik semmi ilyen kezelést nem kaptak. A legmegdöbbentôbb az volt, hogy három évvel késöbb a meditálók mindegyike életben volt, míg a másik csoportnak csak 63 %-a élt még mindíg.1 Ezer éveken keresztül állították a jógik, hogy a kontemplatív prakszis meghosszabbítja az életet, és ezt tovább nem lehet tagadni.
A kutatáson belül a legmeglepôbb az az állítás, hogy a meditálók "távolra is tudnak hatni". A TM kutatók a valóságot általában, mint tudattartományt fogják fel. Ez magában foglalja azt is, hogy az elmék 'össze´vannak kapcsolódva', vagyis egy megfelelô nagyságú meditációs csoport képesek befolyásolni a nem medita´lókat, sôt a társadalmat, mint olyat. Több beszáló állítja, hogy TM csoportok jó irányban befolyásoltak szociális problémákat, csökkentették a kriminalitást, erôszakot, gyilkosságot, a közuti balestek számát, a terrorizmust, és amikor egy csoport a közlekeleten meditált csökkent a konfliktusok ereje Libanonban.12
Ezek a konklúziók persze szenzációsak. De ezen, és hasonló kutatásokat a TM tagjai végezték nagyrészt. Tudatalatti elôítéletesség könnyen befolyásolhatja a következtetéseket, és ezért abszolút lényeges, hogy a TM-tôl függetlenül is folyjanak kutatások. Amennyiben a "távolra is tudnak hatni" kijelentést meg tudják erôsíteni független és megbízható kutatások, akkor ez bizony igen figyelemreméltó, és befolyásolna egy sor területet, kezdve a filozófián, a fizikán át a békefolyamatokig és a politikáig.
Összefoglalva: a meditáció egy hosszú sor következménnyel, és terápiás hatással jár. Voltak azonban bizonyos kísérleti minták, és olyan kontroll csoportok, amelyek összetétele nem volt éppen ideális, mert a legtöbb meditáló kezdô volt a tradicionális szempontok szerint. No és gyakorta az sem teljesen világos, hogy a meditáció szükségképpen effektívebb lenne a klinikus betegségeket tekintve, mint más ön-szabályzó technikák, pld. az autogén tréning, biofeedback, vagy ön-hipnózis. A másik oldalon viszont a meditálók azt mondják, hogy az ô prakszisuk inkább jelentôség teljes, élvezetesebb, és könnyebb folytatni, mint más eljárást, és hogy felerôsíti az ön-kutatás-felfedezés iránti érdeklôdést is.2,10
Komplikációk
A pszichiátria általános alapelve az, hogy minden terápia, ami elég erôs ahhoz, hogy hasznos legyen, elég erôs ahhoz is, hogy kárt okozzon. Ez érvényes kell legyen a meditációt illetôen is, noha igen ritkán okoz igazi károkat. Noha a meditálók minden lépcsôn találkozhatnak nehézségekkel, leginkább a kezdôknek akadnak gondjaik, azoknak, akik nagyon intenzíven gyakorolnak felügyelet nélkül, és azoknak, akiknek már korábban voltak patológikus karaktervonásaik. Némely ilyen tapasztalat ugyan végülis tisztítónak, és hasznosnak bizonyulhat; egy olyan folyamatba, amit a TM "stresszmentesítésnek" hív.
A nehézségek listája hosszú. Lehet érzelmi labilitás, ami szorongásba torkollik, felizgulás, depresszió, és túlhajtott lelkesedés. Pszichológiai konfliktusok robbanhatnak ki, és szomatikus tünetek, úgymint izom és gyomorgörcsök fordulhatnak elô. A meditáló kényszerképzeteibe szorulhat, avagy fájdalmas egzisztenciális kérdésekkel konfrontálódik. Ritkán, de elôfordulhat pszichotikus összeomlás, de ez leginkább azoknál fenyeget, akik korábban valamely pszichózistól szenvedtek. [100. oldal a fordításban!:] Gyakorlott meditálók is találkozhatnak nehézségekkel, de ezek valószínûleg inkább a szubtilisabb fajtából valók, amelyek egzisztenciális, vagy spirituális ügyeket érintenek.14 Minden lépcsô kihívás.
Miután tudjuk, hogy a meditáció éppúgy lehet hasznos, mint ártalmas, megjósólható e vajjon, hogy milyen embert, mi talál el? A TM vizsgálatok kimutatták, hogy akiknek tartós sikerük van a dologggal, azok rendelkeznek néhány közös vonással. Az átlagnál jobban érdeklik ôket a belsô tapasztalatok, nyitottabbak a szokatlanra, és biztosak az önkontrolljukban. Érzemileg nem labilisek, erôs koncentrációs képességgel, és alfa aktivitással bírnak. Kevéssé zavartak pszichésen, és jobban hajlanak személyiségük nem éppen vonzó vonásainak elismerésére is. További kutatások azonosították azokat, akik optimálisan reagálhatnak, és azokat is, akik negatív hatásokat kockáztatnak, de azokat is, akik képesnek mutatkozhatnak felerôsíteni vonzó vonásaikat.
Még mindíg nem világos teljesen, hogy egészen pontosan mikor hozza elô a meditáció sok hatását. Sok találgatás folyt ezen mechanizmust illetôen. Lehetséges fizikai folyamatok kisebb expozíciós határértékkel bírnak, és jobban szinkronizáltak az agyféltekék által. A lehetséges pszichikai folyamatok magukban foglalják az ellazulást, egyfajta érzéketlenséget, ön és közhipnózissok feloldását, valamit az önkontroll erôsítését, belátást és önértést.2 Talán a legátfogóbb magyarázat a klasszikus: a meditáció elösegíti a pszichés fejlôdést.6
KONKLÚZIÓ
Noha az ember nagyon sokat tanult a kísérletek útján a meditációról, de a kutatások még mindíg az elsô stádiumban vannak. Ezidáig nem sokat lehet kihámozni a meditáció tradícionális célja és a kísérleti eredmények közötti viszonyról. Jobban el voltunk foglalva a szívritmussal, mint a szív megnyitásával. A jövô kutatásainak figyelmesebbnek muszáj lennie a fejlett meditálókra, és transzperszonális céljaikra, úgymint felerôsített koncentráció, etikusság, szeretet, együttérzés, nagylelkûség, bölcsesség és szolgálat. Egy kölcsönösen elônyös híd-kapcsolat a meditáció és a tudomány között még csak halványan mutatkozik, és gyengén realizált, de mindenképpen maradandóan értékes törekvés.
[A '70-es évektôl napjainkig a Dalai Láma engedélyével és részvételével folynak kutatások, és 'Mind & Life' konferenciák a témában; itt lehet kutakodni: http://www.mindandlife.org/]
Jack Kornfield
A legjobb meditálóknak is van olyan régi sérülésük, amit be kell gyógyítani:
a meditáció és a pszichoterápia kombinációja
A legtöbb emberre érvényes, hogy a meditáció "önmagában nem elég mindenre". A legjobb esetben ez egy része a megnyílás, és ébredés útjának. Korábban úgy véltem, hogy a meditáció vezet egyre magasabbra, univerzális igazságokhoz, és a pszichológia, személyiség, valamit saját kis drámáink egy alacsonyabb szinten elszeparáltan találhatóak. Úgy kívántam, hogy így legyen, de a tapasztalatok, és a természet nem-dualisztikus valósága megerôsített benne, hogy ez nem így mûködik. Ha véget akarunk vetni a szenvedéseinknek, és megszabadulni kívánunk, akkor nem különíthetjük el e két 'területet' egymástól.
Elménk, és testünk különféle szekciói csak félig-meddig áthatolhatóak az éberség számára. Bizonyos meghatározott nézôpontra koncentrált figyelem nem visz tovább automatikusan a továbbiakra, különösen akkor nem, ha sérülékenyek és félôsek vagyunk. Ezért találkozunk gyakran olyan meditálókkal, akik mélyen koncentráltak a légzésre, vagy a testükre, de úgyszólván teljesen figyelmetlenek az érzéseiket tekintve, míg mások értik az elméjüket, de nincsenek jó viszonyban a testükkel.
Az éber elme csak akkor használ, ha eltökéltek vagyunk a figyelmünket a szenvedés minden területére koncentrálni. Ez nem azt jelenti, hogy hagynunk kell személyes történeteink által magunkat elnyeletni, amitôl fél a legtöbb ember, hanem meg kell tanulnunk, hogyan is szabadulhatunk meg az elôéletünk nagy, fájdalmas zárványaitól. Az ilyen gyógyító munkát legjobb egy másik emberrel együtt, terápiás kapcsolatban végezni.
A meditáció és a többi spirituális gyakorlat nagyon könnyen felhasználható az érzelmek elnyomására, elkerülésére, vagy életünk nehézségei elôl való elmenekülésre. Sok ember próbálja elhárítani szenvedése okainak megismerését; olyannyira sok szenvedés kötôdik ahhoz, hogy igazán át-megéljük a testünket, személyes történeteinket, korlátainkat. Ez még a meditáció alatt felbukkanó univerzális szenvedéssel való szembenézésnél is nehezebb lehet. Féljük a személyest, és gyászait, mert nem tanultuk meg, hogyan is szolgálná ez a meditációnkat, és a szivünk megnyitását.
Szükséges azonban életünk egészét nézni, és megkérdezni: "Hol vagyok éber, és mit kerülgetek? Netán bújkálásra használom a meditációt? Milyen területen vagyok tudatos, és milyenen félôs, fogoly, kötött.?"
Nagyon sok növekedési területen járhattunk szerencsétlenül, mint például gyászainkban, befejezetlen ügyeinkben, a kommunikációnkban, éretlen vonzalmainkban, szexualitásban és intimitásban, karrier, és munkakapcsolatokban, valamint különféle félelmekkel és fóbiákkal, ifjúkori sebekkel kapcsolatban, és még sok másban - amikben a nyugati terápia sokkal gyorsabb és sikeresebb, mint a meditáció. Lényünknek ezen döntô aspektusait nem lehet le-írni, mint "valami személyest". Freud azt mondta, hogy segíteni kívánta az embereket abban, hogy szerethessék egymást, és munkálkodásukat. Mit segít a szellemi elmélyedés, ha nem tudunk igazán szeretni, és nincs valamely értelmes munkánk a világban? Valójában a meditáció segíthet mindebben. De ha már üldögéltünk egy ideig, és még mindíg érzünk valami akadályoztatást, találnunk kell egy jó terapeutát, vagy más módot arra, hogy rendezzük ezeket a dolgokat.
Magától értetôdôen sok középszerû terapeuta van, és nagyon sok korlátolt terápia. Éppúgy, mint a meditációban, meg kell találni a legjobbat. Sok új terápiát dolgoztak ki erôs szellemi bázison, mint például a pszichoszintézist. A legjobb terápia, csakúgy mint a legjobb meditáció az éberséget használja, hogy a szivet meggyógyítsa, és nem különösebben foglalkozik a történeteinkkel, hanem félelmeinkkel, kötöttségeinkkel és az ezektôl való megszabadulással, oda irányítva az elme koncentrációját, ahol eltévedtünk, amihez tapadunk, és ahol szükségtelen a szenvedés. Olykor az önzetlenség, és nem-kötôdés legjobb megvalósítását a transzperszonális pszichológia módszereinek segítségével találhatja meg az ember.
Azt jelenti ez, hogy fel kell váltanunk a meditációt a terápiával? Határozottan nem. A terápia sem a megoldás. Az a TUDAT! A tudatosság pedig spirálszerûen fejlôdik. Ha az ember a szabadságot keresi, ezen szellemi prakszis legjelentôsebb tényezôje, hogy ciklusokban mûködik. Ideje van a belsô csendnek, és ideje van annak, amikor az ember a külvilágban él és integrálja a csend felfedezéseit, amint annak is van ideje, amikor segítségért folyamodunk egy másik emberhez egy mély terápiás kapcsolatban. Mindez fontos a szellemi munkához. Nem arról szól a dolog, hogy elôször kimûveljük magunkat, hogy azután megváljunk 'tôle'. Mindkét mozzanat minden idôben 'egyszerre' történik. Minden periódusnak tartalmaznia kell a szamadhit, a csendet, ezt követôen pedig kaphatunk sebeket, drámázhatunk a családdal, ezt követve jöhet a nagy elengedés, majd az üresség megtapasztalása, majd még több személyes probléma. Mindezen szinten lehetséges a munkálkodás összefüggésben a szellemi gyakorlatozással. Abszolút szükséges a bátorság az egésszel szembenézni. Csak ekkor érhetjük el a mély gyógyulást, amire vágyunk - a magunkét csakúgy, mint a bolygónkét.
Röviden, úgy ki kell terjesztenünk a szellemi munkánk ['szárnyait'?] hogy magába foglalhassa az egész életet. Éppen úgy, ahogy a bivalypásztorról szóló zen képsorozaton látjuk, a szellemi ösvény mélyen bevezet az erdôbe, majd vissza a piacra, újra és újra, mígnem képesek leszünk az együttérzésre, és a jó szivünk megnyílik mindenre.
Utalások:
1.Plotinus. The essential Plotinus Trans. E. O'Brien 1964
2. Freud. S. A general introduction to pszychoanalysis 1917
3. Prabhavananda. S. and Isherwood, C. The song af God: Bhagavad Gíta 1944
4. Ram Dass Association for Transpersonal Psychology Newsletter 1975
5. Plato.The Republic Trans. E Cornford 1945
6. Ramana Maharsi. Who am I? 1955
7. Gampopa. The jewel ornament of liberation 1971
8. Schumacher, E. Small is beautifull: Economicas if people mattered 1973
9. James, W. Talks to teachers on pszychology and the students on some of life's ideal 1899
10. James, W. Principles of psychology 1962
11. Ramm Dass. Journey of awakening 1978
12. Walsh, R. Meditation Research. This volume.
13. Schindler, C. and Lapid, G. The great turning: Personal peace and global victory 1989
14. Blake, W. The marrige of heaven and hell. In. Blake: Complete writings1966
15. Ellenberger, H. The discovery of the uniconscius 1970
16. Perls, E. Gestalt therapy verbatim 1969
17. Hardy, T. Copllected poems of Thomas Hardy 1926
18. Wilber, K.A sociable god 1983
19. Alexander, F. Buddhist training as an artificial catatonia (the biological meaning of psychic occurrenes) Psychoanalitic Review 1931
20. Wilber, K. The Atman project 1980
21. Novak, P. Buddhist meditation and the Great Chain of Being: Some misgivins. Listening 24. 1989
Kis kiegészítés:
Részlet Peter Elsass: Buddhas veje címû Bevezetés a buddhista pszichológiába alcímû könyvébôl. (P.S. professzor a Koppenhágai Egyetem klinikai pszichológia tanszékén)
A meditáció megköveteli egy másik ember közelségét; egy tanítóét, spirituális mesterét. Ez egy szükségszerû kapcsolat. A buddhizmust nem egyedül tanulja meg az ember, és noha olykor évekre izolálja magát, szüksége van egy mester belsô mentális 'képére'.
Egy tibeti elmesélte, hogy azt hallotta az emberek Nyugaton azért meditálnak, hogy átélhessék az önkontrollt, és megszabaduljanak a nyugtalanságtól és stressztôl. De ô azért meditál, hogy szeretetet, loving kindness-t, és compassion-t [együttérzést] teremtsen. Az ô meditációja az összes érzô lényre vonatkozik, és nem csak önmagára. Ezért azután az ô meditációi bizony nagyon kemény munkával járnak, és meglehetôsen 'stresszesek'.
Éppen ez a kapcsolatban gondolkodás, ami a nyugati ember számára oly nehéz. Állandóan csak magunkra koncentrálunk. Egyszer, amikor utazás elôtt álltam megjelent a mesterem a reggelimmel, amit maga készített elô: kenyér, palacsinta, rántotta, mango és narancslé, tea, és kávé.
Nagyon és sokszor megköszöntem a barátságosságát, és a loving kindness-t, amit kimutatott felém. De erre azt válaszolta, hogy:"Most azután nehogy azt gondold, hogy te valami különlegesség vagy; nálunk mindenki különleges - ez a buddhizmus központi 'alapállása'.
Ugyanebbôl a könyvbôl:
Figyelem! Mentális hypochondriára hajlamosaknak nem ajánlott passzus!;-)
10 példa
Amikor a spiritualitás és a pszichológia konfliktusba kerül egymással
1. A perfekció és sérthetetlenség utáni hajsza. A megvilágosodást úgy is fel lehet fogni, mint egy nyugati narcisztikus ideált, amit az ég küldött, ez a személyes perfekció állapota, amibôl minden rosszaság, az összes hiba, és hiányosság kiûzetett. A meditációt azért gyakorolja, hogy a különlegességét igazolja, elismerést és csodálatot arasson, amit korábban nélkülözött. A nárcisztikus elemek minden funkciós szintet átitatnak, mindenben hatnak.
3. A személlyé válástól való félelem. Szorongás, konfliktusok, átélt aggodalom, a felelôsség és önérzet hiánya, inkompetencia, félelem attól, hogy a saját életét, saját választásai alapján élje - mindez a nagy kihívás elkerülhetô, ha az ember az idealizált éntelenségbe vonul vissza.
3. A kötelességek, és felelôsség elkerülése. A buddhista cél, a magunk egocentrikus szükségleteitôl és vágyaitól való megszabadulás úgy is racionalizálható, hogy elkerülhetôk legyenek a szorongást keltô helyzetek, amik felelôs hozzáállást követelnek, avagy a kötelességeknek az élet részeként való elfogadását.
4. Az intimitástól és közelségtôl való félelem. A kötôdés hiányát igazolni lehet a 'non-attachment', nem tapadni követelményével, amikor valaki fél az intimitástól, és közelségtôl. Félelem a középponttá válástól, a részvételtôl, a megalázástól, megszégyenüléstôl, az eltaszítottságtól, megvetetségtôl éppúgy racionalizáható, mint az idegenség és magányosság érzése.
5. A gyász és hiányérzet helyettesítése. Jelentôs személyes veszteség gyakran vezet meditációs prakszishoz (és/vagy terápiához). De a meditáció maga is vezethet a személyes témák, és a veszteségérzés kikerülésére. A meditáció oly módon is gyakorolható, hogy vagy kirekeszt fontos témákat és érzéseket a gyászból, mint a harag, félelem, zavarodottság, izoláció, amik a veszteségre emlékeztethetnek, vagy csak biztos távolságból kerülnek elismerésre. Avagy az éntelenségbe menekülve semlegesítôdnek. Az újraegyesülésre való vágy behelyettesíthetô a misztikus egység utáni vággyal, amiben valami nagyobbhoz kötôdïk az ember.
6. Az érzelmek elkerülése. Az olyan fogalmak, mint a... [nem tudom értelmezni a dán 'tilsvining', 'ledisznózás'? kifejezést ebben a kontextusban:], és a 'zavarodottság' ahhoz a hithez vezethet, hogy a buddhista gyakorlás célja a zavaró érzelmek és a bûnösség érzésének elkerülése. A nyugatiaknak gyakorta problémájuk a düh, és ennek levezetései. De az ember nem szabadul meg a haragtól, avval, hogy elkerüli az evvel való foglalkozást.
7. Passzivitás és függôség. A harag és bosszúvágy letagadása, ami gyakorta passzív tompított, vagy passziv agresszív stílusnak maszkírozza magát, olymódon is félreértelmezhetô, hogy az ember úm. így praktizálja az éntelenséget, és a személyes kívánságokról való lemondást.
8. Önbüntetés és bûn. A kívánságok, és kötôdés hiánya, az alant fekvô értéktelenség, és bûnösség érzés, a felettes én büntetésének arénája lehet. 'A szükséglet és kívánság rossz dolgok, és magam egy rossz ember vagyok, mert vannak bennem ilyenek.'
9. Az ész és intellektus leértékelése. Az 'éppen most', mint nem nyelvi élmény túlhangsúlyozása a meditációban, és az olyan kijelentések, mint 'aki beszél nem tudja, aki nem beszél, tud valamit' igazolhatják a szinte hisztérikus védelmét annak, hogy az embernek lehetnek élményei, amik jelentôségérôl nem kell reflektálnia.
10. Menekülés az intrapszichikus élmények elôl. Avval, hogy az ember gyakorolni próbálja a pszichológiai önközpontúság 'elengedését' elnyomhat nagyon sok mindent, ami félelmet, vagy bizonytalanságot kelt, de ami az önismeretet stimulálná.
(Unno, 2006; 25-27)
Na de egy biztos:)
Na de egy biztos:)
Egy zen-workshop-on történt
Kérdezô: Dehát a Megvilágosodás nem azt jelenti, hogy minden hiányosságunk, személyes problémánk, és sötét lyukaink eltûnnek?
RosHi: Éppen ellenkezôleg. Megvilágítódnak. Amíg az ember el nem éri a belátást ignorálhatja, vagy kimagyarázhatja a hiányosságait, de a Megvilágosodás után ez többé nem lehetséges. A hiba fájdalmasan láthatóvá válik. Persze egyidôben ott az erôs sürgetés az ettôl való megszabadulásra. Amikor a 'lélek szeme' kinyílik nem szükségképpen a legtisztább és legszebb érzéseket éljük át. Kitartó munkát követel a belátás nyomán megtisztítani az érzelmi életünket, hogy megfeleljen az értelmünknek. Ezt nagyon fontos felfogni. (Philip Kapleau, 1979, ref. Engler, 2006:19)
